Egy becsületes és bátor kislány, aki megmentette az édesapját

Ching Hai Legfelsőbb Mester gyermekkorának igaz története

A Mester Au Lacban nőtt fel. Apja egy nagyon jó gyógyító képességekkel rendelkező orvos volt. Sikeresen kezelt olyan betegségeket, amiket más orvosok nem tudtak meggyógyítani. Nagyon könyörületes is volt. A szegény betegeket nagyon gyakran ingyen kezelte. Miután a betegek felépültek a betegségükből, a hálájukat gyakran mutatták ki azzal, hogy cukornádat, édesburgonyát, zöldségeket és különböző, saját maguk által termelt helyi terményt küldtek neki.

A Mester édesanyja kedves és bölcs volt, a munkában pedig szorgalmas és gyors. Túl azon, hogy a családnak gondját látta, sikeres üzleti vállalkozást is vezetett. Így az egész család jómódú, stabil és nyugodt életet élt.

Egyik nap valaki a Mester édesapját tévesen azzal vádolta, hogy politikai tevékenységet folytat. Igen hamar vizsgálati fogságba helyezték őt. A kihallgató tisztek többszöri kísérlet után sem találták semmilyen bizonyítékát annak, hogy ő politikai tevékenységbe keveredett volna. Azonban nem engedték őt szabadon, hanem továbbra is börtönben tartották.

Akkoriban a Mester és édesanyja gyakran vittek ételt és nyújtottak vigaszt, amikor meglátogatták őt. A Mestert nagyon elszomorította a látvány, hogy édesapját fizikailag bántalmazzák, és elveszítette a szabadságát. Nagyon jól megértette, hogy hamisan vádolták meg az édesapját, aki csak a gyógyítással törődött, hogy megmentse az embereket.

Miután hazament, amikor csak olyan emberrel találkozott, akivel beszélgethetett, azt mondta neki, hogy édesapja ártatlan, és hamis vád áldozata. Bár ezek az emberek sehogyan sem segíthettek, ez mégis mutatja a Mester szülei iránti szeretetét és bátorságát, hogy már fiatalkorában is kimondja az igazságot, és harcol érte.

Eközben egyre közeledett a szülés ideje terhes édesanyja számára. Sajnos akkoriban becsapták őket az üzletben, és minden pénzüket elveszítették. Sőt, miután életet adott a Mester húgának, édesanyja nem részesült megfelelő ellátásban, és szülés utáni bonyodalmak léptek fel. Folyadék gyűlt fel a hasüregében, és erősen felfújódott. Ez nagyon fájdalmas volt, és nem volt pénzük, hogy a kezelésért bármilyen orvoshoz fordulhassanak.

Csupán kilenc évesen, túl azon, hogy beteg édesanyjával törődött, és segített ellátni az újszülött csecsemőt, a piacra is a Mesternek kellett mennie, hogy élelmiszert vegyen. Mivel nem volt pénzük, naponta csak néhány zöldséget vehetett. Az élet valóban nagyon nehéz volt.

A harmadik napon, látva, hogy édesanyja nyöszörög fájdalmában, hogy a kishúga gyenge, és senki sincs, aki törődjön vele, hogy nincs otthon pénz, hogy Ő még mindig fiatal, és hogy édesapja elveszítette szabadságát, a Mester tudta, hogy ha mindez folytatódik, akkor nincs remény a családja számára. Ezért elhatározta, hogy hazajuttatja édesapját.

Akkoriban édesapját egy nagyobb börtönbe küldték, nagyon messze az otthonuktól. Az elszánt Mesternek néhány átszállással sikerült eljutnia úti céljához, bár apró kis testét erősen megviselte az utazás. Beszélt a kapuban az őrrel. Elmesélte neki az otthoni nehézségeket, és a kívánságát, hogy találkozni szeretne a börtön főfelügyelőjével, hogy az apja szabadon bocsátását kérhesse tőle, hiszen az apja ártatlan.

A kapuban álló őrt nagyon meghatotta a Mester helyzete. Arra kérte a Mestert, hogy várjon, és azt mondta, hogy beszél a főfelügyelővel. Az idő azonban egyre múlt. Végül a rendkívül zaklatott Mester nem tudta elfojtani a sírását. Sírt és nagy zajt csapott, hogy találkozni akar a főfelügyelővel, hogy kérje tőle az apja szabadon bocsátását. Végül a sírását meghallotta az arra járó főfelügyelő, aki odajött, és megkérdezte, hogy mi történt.

A főfelügyelő nagy figyelemmel hallgatta az előtte álló kicsi, de nagyon aranyos kislányt. A kislány mesélt neki az apját ért igazságtalanságról, a súlyos beteg édesanyjáról, akit pénz nélkül nem tudnak ápolni, a csupán három napja született húgáról, akire senki nem tud vigyázni, és arról, hogy ő még olyan fiatal. Könyörgött a főfelügyelőnek, hogy bocsássa szabadon az édesapját, hogy törődhessen a családjával.

Miután meghallgatta Őt, a fiatal és barátságos főfelügyelő mélyen meghatódott. A porlepte kislányt nézve – aki csak kilenc éves, és mégis elég bátor ahhoz, hogy egyedül nekivágjon a hosszú útnak – azt mondta: “Megkérek valakit, hogy azonnal hozza ide az édesapádat."

Látva, hogy a Mester édesapja nagyon tanult ember, és átnézve a róla készült feljegyzéseket, a főfelügyelő megértette, hogy biztos valami hiba történt. Azonnal huszonnégy órára szabadlábra helyezte az édesapját, hogy menjen haza, és törődjön a családjával, de azután ismét jelentkeznie kellett a börtönben.

A főfelügyelő tréfálkozva megjegyezte, hogy a Mesternek túszként ott kellene maradnia, amíg az édesapja visszatér. A Mester azonnal így válaszolt: “Használhatatlan vagyok itt az ön számára. Túl fiatal vagyok. Azonkívül, vissza kell mennem, hogy törődjek az édesanyámmal és a húgommal. Nem maradhatok.” Ezt hallva a főfelügyelő elnevette magát és beleegyezett, hogy a Mester is hazamehet az édesapjával együtt.

Amint hazaértek, a rendkívüli orvosi érzékkel megáldott édesapja azonnal kezelte édesanyja betegségét, így az ő állapota gyorsan javult. Miután törődött a család összes problémájával, a Mester édesapja időben visszatért a börtönbe.

Pár nap múlva hirtelen, feltételek nélkül szabadon bocsátották. Hogy kimutassák iránta érzett hálájukat, és emlékezzenek az egyenes jellemű és könyörületes főfelügyelőre, a Mester szülei az ő nevét (“Quang Trung”*) adták az újszülött kislánynak.

Ebből a történetből megtudjuk, hogy bár a Mester akkor fiatal volt, a szülei iránti tiszta, őszinte és szerető szívével és bátorságával képes volt meghatni az emberi lényeket és a mennyországot, hogy a főfelügyelőt Isten jó eszközévé változtatva segítsen a családja újraegyesítésében, és ragyogó jövő várjon együtt rájuk.

Quang Trung egy fiúnév. Különösen Au Lacban csak fiút neveznek el így, lányt soha. Csakúgy, mint Amerikában, ahol John egy fiúnév. Pusztán hálából adták a Mester szülei ezt a nevet a legkisebbik lánytestvérnek.

Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.