74. magazin, A Mester mondja

A Mester – a feltétel nélküli szeretet mintaképe

Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
Csoportos meditáció, Texas, USA, 1993. november 12.
(eredetileg angolul

A Mester elszenvedi az emberek tudatlanságát

Egyesültek vagyunk. Ezt valahogy ki is kell mutatnunk, nem csak beszélnünk kell róla. Nem mondjuk csak azt, hogy “Szeretem a felebarátomat”, vagy “Én és te egyek vagyunk”. De amikor szenvednek: “Ó, rendben. Semmi közöm hozzájuk.” Ezért amikor betegek vagytok, én is beteg vagyok. Amíg itt vagyok, részem van mindenben, ami a tiétek. Egyébként csak öröm jut nekem. Jó dolog Buddhának lenni, és mindenki az lehet. Valaki azt is mondta nekem: “Hát, műtét alatt csak itt hagyhatod a testedet, és élvezed a mennyországot, amikor visszajössz.” Hát, tanítványként ti ezt megtehetitek, én viszont nem. Mert ha én ezt teszem, akkor csak élvezem a dolgokat, és nem szenvedek veletek. Ha én nem szenvedek, ti többet szenvedtek. Ezért nem menekülök el.

Nos, mindig van bennetek egy olyan illúzió a mesteri létezésről, hogy sokkal több örömötök lesz ahhoz képest, mint amikor tanítványként tudatlanok vagytok. Ez nem igaz. Minél jobban vágyódsz Isten után, annál közelebb vagy Istenhez. Minél közelebb vagy a mesteri léthez, annál jobban meg kell értened a mester pozícióját. Ez azt jelenti, hogy áldozatot hozol. A mesteri lét áldozathozatalt jelent. Nem örömöt jelent. Igen, van örömöd. Az egy nagyon szilárd öröm. Nem hat rá a világ zűrzavaros helyzete. De szenvedsz, mindenkiért szenvedsz. Ha nem akarsz ilyen helyzetben lenni, akkor kevésbé kell akarnod Istent. Jobban kell élvezned a világot, és elfelejtened Istent, elfelejtened a Mestert. Akkor egy kicsit távolabb leszel a kazántól, az erőműtől. Ha távolabb kerülsz az áldozati bárány pozíciójától, akkor nem szenvedsz olyan sokat, és több örömben van részed.

Pont úgy, mint most a konyhában a szakács. Főznie kell nekünk. Ha úgy akarja élvezni a dolgot, ahogy mi tesszük, akkor ott kell hagynia a konyhát, hadd főzzön valaki más. Vagyis valakinek főznie kell, hogy ez az összes ember élvezhesse. A mester számára ez ugyanaz, vagy bárki számára, ha annyira szereti a mestert. Nem úgy értem, hogy személyesen szerettek engem, vagy bármelyik másik mestert. Úgy értem, hogy amikor annyira szereted az Igazságot, amikor semmi egyebet nem akarsz, csak Istent, akkor nagyon közel állsz a mesterhez, a mester-erőhöz, a mesteri tulajdonságokhoz. Ez az, amikor nem élvezed. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. Ez egy nagyon ellentmondásos dolog, de ez így van.

Ezért, ha szándékod ellenére nem akarod ezt a sok áldozatot, hanem egyfajta mennyei lakosztályt akarsz, vagy mennyei bölcsességet, fényt, és minden ilyen kedvelt dolgot, akkor ne vágyakozz túl sokat. Ezért mondják azt a zenben, hogy “Minél jobban vágyódsz a megvilágosodásra, annál kevésbé éred el.” Mert a vágyaddal akadályozod önmagad. De a logikus magyarázat az, hogy túl közel vagy. Túlzottan akarod, és olyan közel vagy. Annyira akarod azt a dolgot, hogy az te vagy, azzá válsz. Folyton ez foglalkoztat, ezért magadra kell venned ezt a jelleget. A mód, ahogy annyira akarod Istent, az egy szent ember, aki ezt akarja.

A Mester soha nem élvezi ezt a világot

Na most, ha egy szent vagy, egy mester vagy, egyfajta mester lélek vagy, akkor nem örülhetsz, mert az egész világ szenved. És belül a lelkednek magára kell vennie a többi ember szenvedését – szerte a világon a tudatlanét, a kétségbeesettét, a sötét élményt megtapasztaló emberét. Ezért ezt most nem élvezem úgy, ahogy azelőtt élveztem. Most ti élvezitek. Én vagyok a szakács. Egyfolytában a konyhában főzök. Nem ülhetek az asztalnál veletek, csupa divatos ruhában, körben így a kiszolgáló személyzettel. Amíg főzök, még csak nem is láthatlak titeket. Hasonló a helyzet a mesterrel. Ezért minél jobban vágyódsz Istenre, annál kevésbé látod. Sajnálom, hogy ezt mondom, ha netán mindenki más ettől eltérőt mondana. Ha fele annyira vágyódsz, fele annyit kapsz. Ha túlzottan vágyódsz, nem sokat látsz; szenvedsz, mert túl közel leszel Istenhez. Isten mindent tud, Isten tud az emberiség szenvedéséről. És ezen a világon több a szenvedés, mint az öröm. Ezért sok mester soha nem élvezi ezt a világot. De ez jó, mert nem azért jönnek, hogy élvezzék. Ha élvezni akarod, akkor újra vissza kell jönnöd, tudatlan embernek lenned, és el kell kezdened újra élvezni.

Ha már a matematika vagy az angol nyelv professzora vagy, és be akarsz ülni az osztályba, hogy újra tanítsanak, kiszolgáljanak, és szeressen a tanár; nos, ez nevetséges. Ez az egyetlen módja annak, hogy ismét ugyanabban a figyelemben részesülj, mint diákkorodban. Legtöbben voltunk diákok életünk során, és később sajnálkozunk, hogy nem élveztük a diákéveket. Hát, én élveztem. Mindenki mondta nekünk, amikor diákok voltunk, hogy ez a legjobb időszak, ami a miénk lehet. De sose tudjuk. Nem értékeljük. Professzor akarunk lenni, most azonnal, vagy még jobb már tegnap. (Nevetés.) Amikor professzor vagy tanár lesz belőlünk, azt gondoljuk: “Hú, de jó volt diáknak lenni.” Gondtalan, és minden könnyebb, fiatalosabb. Semmi felelősség, és csak bulizunk itt, bulizunk ott, barátnő itt, barát ott. Minden olyan könnyű volt. De akkor nem mehetsz vissza, hogy újra diák legyél, mert már professzor lett belőled. Még akkor is, ha most leveszed a ruhádat, elhajítod a diplomádat, mész, és újra beülsz a diákok közé, nem kapod meg ugyanazt az élményt, és akkor panaszkodsz. Miért? Azt mondod: “Miért nem élvezem úgy, ahogy ő? A többi diák élvezi, én miért nem?” Mert te túljutottál ezen az élvezeten, nem mehetsz vissza, nem forgathatod vissza az idő kerekét.

A megvilágosodás három lépcsőfoka

Így hát fel kell ismerned önmagad, hogy vajon egy kezdő vagy-e ezen az úton, amit jobban élvezel, mint bárki más, vagy még nem érted el a spirituális gyakorlás kezdeti állapotát, vagy túljutottál az élvezet fázisán. A nyelvnél maradva, a megvilágosodásnak három fázisa van. Az első a tudatlan fázis. Még gyakorolni se akarsz elkezdeni. Még nem jutottál túl a materializmuson sem. A második út az, hogy megvilágosodott vagy. Látod a fényt, látod Istent, látsz mennyei lakhelyeket, mindenféle dolgokat látsz, amíg szamádiban vagy, és élvezed mindezt a mennyei gyönyört. A harmadik út az, hogy túljutottál ezen.

Mint az iskolában, először nem iratkoztál be az egyetemre. Egy senki vagy. Csak ott hagytad a középiskolát, vagy egy semmi vagy. Most beiratkozol. A beiratkozás a második út, és elkezdesz tanulni valamit az egyetemen. A harmadik út az, hogy végeztél. Mi, gyakorlók, különböző szinten vagyunk. Csak légy nyugodt önmagad miatt – ez az, ahol vagy, és ne kérj többet, mint amit egyszerre meg tudsz emészteni. Ne kérj nevetséges dolgokat, például már professzor vagy, és élvezni akarod a diákéletet. Mert az életkor különböző, a mentalitás különböző.

Ha engem, mint mestert kérdezel, hogy meg tudok-e tenni érted mindent? Igen, meg tudok. De minek? Egyébként is, miért akarod a mennyországot? Ezt a világot kellene mennyországgá változtatnunk, nem pedig oda elmenekülnünk. Az rendben van, ha ülsz, és természetesen a tiéd a mennyország, de ha folyton vágyódsz rá, az is furcsa. Nem vagyunk koldusok. Ha Ő nem adja oda neked, ne foglalkozz vele. Talán Ő nem elég nagylelkű. Az Ő hibája. És ha egy teremtő megengedhet magának olyan hibát, hogy nem vesz észre téged, akkor még inkább nem kell látnunk Őt.

Önzetlen szolgálat

Én most semmit sem látok. Csak itt vagyok huszonnégy órán át. Néha még arra sincs időm, hogy mindnyájatokat lássalak itt, ha körbeszaladok. Még arra sincs időm, hogy figyelmet fordítsak mindezekre a mennyei jelekre, mert az időmet arra használom, hogy titeket szolgáljalak. De mégis, annak ellenére, hogy csupa sötétség vagyok, és nincs látomásom, ti mégis mesterként tiszteltek engem. Miért? Ez most nem a látomásaim miatt van? Mind eltűntek. A szeretetem miatt van, amiatt, hogy nem kérek semmit. Csak adok. Nem akarok semmit Istentől, és nem akarok semmit tőletek. Ez nagyon fontos.

Vagyis önzetlenül kell szolgálnunk, és minden egyéb jönni fog. Nehéz mindezt elmondani nektek, mert mindig azt halljátok, hogy “Keresd először Isten Országát, és minden egyéb megadatik néked.” De mi Isten Országa? Isten Országa nem egyedül a te számodra van. Ha enyém Isten Országa, abba mindenkinek bele kell férnie. Egyébként nem megyek oda, várni fogok mindenkire. Mi haszna, ha egyedül ülök ott, vagy veletek, néhány tanítvánnyal élvezem Isten Országát, az egész emberiség pedig szenvedve csúszik, mászik a Földön, meg hasonlók? Ezért Isten Országa azután jön, ha mindenki más megvilágosodott, ha eljön annak az ideje.

A mások boldogságáért végzett munkában hiszek, nem a sajátoméban. Ezért, ha folytatjátok ezen az úton, több elégedettségben lesz részetek, mint amit bármilyen látomás megadhat nektek. Ne térjetek el ettől, ti jól vagytok. Csak csináljátok. Csak szolgáljátok az embereket, és több elégedettségben lesz részetek, mint amit bármilyen látomás, bármilyen fény, vagy bármilyen Buddha megjelenése adhat nektek. Az igazat mondom nektek.

Ezért legyünk mi a szakácsok, ne mindig a vendégek. Néha vendégek is lehetünk. De már voltatok azok, és nem voltatok elégedettek. Azt hittétek, hogy vendégnek lenni biztos többet jelent annál. Mivel folyton főztök, és néha étterembe menve azt képzelitek, hogy vendégnek lenni ilyen és ilyen lenne. De a vendég csak azért van ott, hogy egyen. Ennyi, kifizeted a pénzt, azután hazamész – nem nagy ügy.

Az igazi spirituális gyakorlás gyengéd és könnyed

Hasonló a helyzet, ha spirituális látomásunk van. Néha, mivel túl sokat várunk, azt gondoljuk, hogy egy látomásnak ilyennek, olyannak, meg amolyannak kell lennie. Nem. Az egy nagyon közönséges dolog. Az nem olyan, mint egy áramütés, hogy tudod, hogy mikor jön, és mikor van vége. Az nagyon gyengéd. Az átmenet a materializmusból a spirituális szférákba nagyon, nagyon finom. Ezért ez nem egyfajta asztrális kivetítés, hogy tudod, hogy mikor vagy kint a testedből, mert az igazi spirituális gyakorlásnak nem ez a módja. Az igazi spirituális gyakorlás az ént olyan gyengéd módon és könnyedén viszi át a különböző dimenziókba, hogy még nem is tudsz arról, hogy ott voltál, mert nem volt többé egód, amíg ott voltál.

Különben, tudjátok, “Most az elsőn vagyok, most a másodikon, most a harmadikon. Én vagyok a szent – harmadik szintű, vagy harmadik éves.” Ez nem jó. Mindjárt elmondom, hogy miért. Mert már mindig ott vagyunk, ahol lenni akarunk. Ezért mi értelme annak, hogy tudod, hová mész, és milyen szintet értél el? Néhány ember számára ez rendben van, hogy a spirituális útra csábítsa őket. De ez nem mindenki számára van, és nem szabad mindig így lennie.

Például, amikor frissen végzel a jogi egyetemen, akkor talán büszke vagy. Igen, talán mindenkinek beszélsz róla, sok partit rendezel, mert meg akarod ünnepelni, hogy jogi doktorként diplomát szereztél. De néhány év múlva nem is emlékszel rá, hogy jogász vagy. Alkalmanként az emberek megkérdezik. Emlékezni fogsz, de minden büszkeség nélkül, minden emelkedettség vagy minden boldogság nélkül. Mert te egyszerűen az vagy. Semmi újdonság nincs benne a számodra.

Amikor üres vagy, akkor vagy tele

Ehhez hasonlóan, néhányan közülünk annyira hozzászoktak a spirituális emelkedettséghez, hogy ez olyanná válik, mint a légzés. Ennek valójában így kellene lennie. Nem pedig mindig ülök itt, és figyelem a Buddha Földjét, mert akkor még mindig el vagyunk választva. Nem a Buddha Földjén vagyunk, hanem megfigyeljük a Buddha Földjét. Mi, és a Buddha Földje, az két dolog. Minél közelebb vagy a mesteri léthez, ismét annál inkább tudatlanná válsz. Ez egy ellentmondásos része az életnek. Ezért mondta Lao-Ce a Tao Te Kingben: “A bölcsek olyanok, mint a bolondok, tudatlanok.” Igen, olyan leszel, mintha újra visszatértél volna a kiindulóponthoz.

De ez nem azt jelenti, hogy úgy vagy tudatlan, ahogy azelőtt voltál. Ez nem ugyanaz. Azelőtt tudatlan voltál, most pedig valóban tudatlan vagy, tudatlan a szó igazi értelmében. Azelőtt tudatlan voltál, de azt gondoltad, hogy bölcs vagy. Becsaptad magad, hogy bölcs vagy, és azt hitted, hogy mindent tudsz. De most tudod, hogy tényleg tudatlan vagy, és ez az, amikor bölcs vagy. Mert amikor üres vagy, akkor vagy tele. Tiéd a világegyetem. Amikor tele vagy szeméttel, akkor kívül vagy. Az összes emberhez beszélek, a láthatatlan lényekhez is, és magamhoz is.

Nekem is volt azelőtt néha ilyen érzésem. Nehéz mesternek lenni, mert mindent megtagadsz magadtól, köztük a látomásokat is, és az úgynevezett számítógépesített adatok ismeretét. Csak azt tudom, amiről tudnom kell, és a megfelelő pillanatban. Ez minden. Az adott pillanatban mindössze erre van szükségünk. Különben terhes dolog magaddal cipelni mindezt a bölcsességet, és mindenkinek megmutatni, hogy mester vagy. Nem ez a módja.

Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.