Egy történet a Mesterről, amikor Indiában volt

Ching Hai Legfelsőbb Mester elbeszélése alapján
Rögzítette Dan Chu bentlakó tanítvány, Hsihu Központ, Formosa
(eredetileg kínaiul)

Sok évvel ezelőtt, amikor a Mester zarándokútra Indiába ment, kétszer súlyosan megbetegedett – először szúnyogok fertőzték meg, azután pedig ételmérgezést kapott. Akkoriban a Mester nagyon keveset evett, ezért gyenge volt a szervezetének az ellenálló képessége. A szúnyogoktól megfertőzve maláriában szenvedett, és gyakran fázott.

Egyik alkalommal komoly beteg volt, amint Mrgadava helységen haladt keresztül (Szarvaskert – az a hely, ahol Buddha először hirdette az Igazságot). A közelben lámák egy csoportja élt, és egyikőjük tudott egy kicsit kínaiul. A Mester azonban nem kommunikált vele szavakon keresztül. A láma vegetáriánus volt. Egy darab tofura mutatott, hogy ezzel jelezze, hogy ő vegetáriánus. Jól gondját viselte a Mesternek, és ellátta gyógyszerrel. Később, mikor a Mester Kínába ment, továbbra is küldött ajándékokat ennek a jó szívű lámának.

Ez a zarándoklat a Mester számára akkor fárasztó volt; negyedik osztályon utazott a vonaton, mert nem engedhette meg magának a második vagy harmadik osztályt. Később, amikor Bodhimandába (Shakyamuni Buddha ashramja) ment zarándoklatra, ismét súlyosan megbetegedett.

Indiában április és május a legmelegebb hónapok. A forróság ellenére a Mester rendkívül odaadó volt, és betegsége dacára megtette a zarándokutat. Mikor végül annyira beteg lett, hogy többé már járni sem tudott, egy kínai szentélyben ételt ajánlottak neki az emberek, de semmit nem tudott megenni. A szentélyben kását főztek, hogy sós tofuval táplálják Őt, így fokozatosan felépült.

Bármerre járt, mindig nagyon kedvelték őt a kínaiak, akikkel találkozott. Például emlékszik Liao Mesterre, a Buddhista Egyesület főtitkárára, aki nagyon kedvelte Őt. A kínaiak nagyon jól bántak vele, így Ő is sokat tett értük.

Amikor az Igazság után kutatott Indiában, többnyire tibeti kenyeret és könnyfű porral és sóval kevert vajat evett, és vizet ivott. (A gazdagabbak teán éltek, de Ő ezt nem engedhette meg, így vizet használt, vagy a Gangesz vizéből merített.) Akkoriban nem sokat evett, mégis csodásan nézett ki.

Sok nagyszerű Mester gyűlik össze a Kumbha Melán (ez egy hatalmas spirituális összejövetel, amelyet tizenkét évenként rendeznek meg Indiában). Bár a Mester akkor az átlagemberek ruháját hordta, sokan próbálták Őt elvinni magukhoz, hogy gondját viseljék. Miután felvette a szerzetesi csuhát, sokan még mindig gondját akarták viselni és felajánlásokat akartak neki tenni, csakúgy, mint azelőtt.