139. magazin, Ablak a Mester életére

Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai
Hong Kong, 1994. április 1-4. Három napos elvonulás
(eredetileg kínaiul) 413. videokazetta

Valóban, több időt kell szentelnünk a spirituális gyakorlásra, míg ezen a világon vagyunk, de meg kellene próbálnunk az életünket kényelmesebbé és szórakoztatóbbá is tenni. Nemrég lakályos nappali szobává alakítottam egy barlangot, ami azelőtt tehénistállóként szolgált. Kitakarítottam, aztán a földet beborítottam néhány gyékényszőnyeggel és egy szőnyeggel – mindegyik nagyon olcsó anyag. Egy közönséges szőnyeg nem kerül sokba, és a meghittség és melegség érzetét kelti. Aztán néhány párnával meditálhatsz is ott. Ez nem luxus. Bármilyen helyet megszépíthetünk, ha tudjuk, hogyan díszítsük ki. A barlang sötét volt, száraz és koszos, és eredetileg marhákat tartottak benne. De gyönyörű hellyé változott. Így lehet kiegyensúlyozottá tenni az életet.

Ha tanárként viselkedünk, reggeltől estig az Igazságról tanítjuk az embereket, és nem találjuk meg az egyensúlyt a mindennapi életben, akkor az agyunk panaszkodni fog. Nekem ez a fajta munka kitűnő hobbi. (A Mester és a hallgatóság nevet.) Egy segítőm egyszer azt mondta nekem: “Mester, agyon dolgoztad Magad, és az utóbbi pár napban nem aludtál. Biztos kimerült vagy. Miért töltöd az egész éjszakát annak a kandallónak az építésével?“ Így hát azt mondtam neki: “Te ezt nem érted. Ha nem csinálnám, lehet, hogy megőrülnék!” (A Mester és a hallgatóság nevet.) Ez egy lehetőség, hogy egyensúlyt találjak az életben.

A Mester saját kezével épít egy kandallót, cementből és a közeli patakból gyűjtött paladarabokból. Egy éjszaka alatt teljesen új külsőt adott a barlangnak.

A segítőm azt gondolta, hogy a Mester fizikailag kimerült lesz, miután éjt nappallá téve dolgozik, és a következő hetvenkét órát ágyban kellene töltenie, hogy bepótolja a kimaradt alvást. De azt mondtam neki: “Ezek a dolgok engem pihentetnek. Nem maradhatok ágyban egész nap és egész éjjel. Ez nekem pihenés, mert változást hoz az életembe.” Ha olyan munkát végzek, amit szeretek, az azt jelenti, hogy pihenek. Különben minden időmet arra szentelném, hogy másokat tegyek boldoggá, és a saját érdeklődésem követésére nem hagynék semmi időt. A kettő különbözik.

Bár azért dolgozom, hogy boldoggá tegyelek titeket, másokat, a menekülteket, és a szükséget szenvedőket, és én is nagyon boldog vagyok, de ez kérésekre, vagy a körülményekre adott válasz. Nem én irányítom a munkát, és bele se szólhatok a dolgokba. Például, ha valaki két kiló rizst kér, oda kell vinnem neki. Ilyen helyzetben nem tehetem azt, amit szeretnék, mert az érző lények kívánságára cselekszem. Ez különbözik attól, amikor a magad ura vagy, és saját magad tervezel el dolgokat, hogy az neked megfeleljen.

Szóval még nekem is meg kell találnom az egyensúlyt az életben. Különben az elmém boldogtalan lesz. Nem én vagyok boldogtalan, vagy a lélek, hanem az elme. Nem szokik hozzá. Szóval azt mondtam a kísérőnek: “Én így pihenek. Nem kell aggódnod.” Azt gondolta, hogy már épp elég napot és éjszakát dolgoztam végig egyhuzamban. Amellett, hogy előadásokat tartottam a tengerentúlon, elrohantam a Fülöp-szigetekre, a menekültek megsegítésére. Szóval miért maradtam fenn egész éjjel, hogy kandallót építsek egy barlangban, amikor olyan fáradt voltam. Sajnált engem. (A Mester és a hallgatóság nevet.) De azt mondtam: “Nem, én így pihenek. Különben nem tudnám folytatni.” Aztán megkérdeztem tőle: “Ha egész nap ülnöd kellene, anélkül, hogy bármit csinálnál, még a saját szennyesedet se moshatnád ki, és az ételt eléd raknák, el tudnád viselni?” Azt mondta: “Nem, nem tudnám.” Persze, hogy nem. Akkor is maga akarná mosni a saját ruháit, és törődni akarna a saját személyes dolgaival.

Én se vagyok más. Nem tudom minden időmet másoknak szentelni, anélkül, hogy ne lenne valamilyen saját érdeklődésem. Ha valami érdekel, ébren maradhatok éjszaka, és úgy használom az időmet, ahogy akarom. Így ez rátok nem hat, mert a nappalokat fenntartom nektek. Mindig itt vagyok, amikor csak szükségetek van rám. Bármilyen vészhelyzet áll elő, vagy bármilyen sürgős levél érkezik, azonnal törődni tudok vele. Csak az események közti időt használom ki, vagy várakozás közben teszem a saját dolgom, vagy feláldozom az alvást. Amikor nincs semmi különös közérdekű tennivalóm, vagy nem kell dokumentumokat olvasnom, akkor a saját személyes munkámat végzem, hogy fenntartsam a mentális egyensúlyt.

A Mester saját ügyes, művészi kezével alakít át egy elhagyott barlangot tündéri nappali szobává.

Ne kérdezzétek, miért kötődöm ezekhez az anyagi dolgokhoz. Nem, ez nem kötődés. Építettem dolgokat a központokban, jó pár országban. De egyik helyen sem lakom. Ezek a tervek és alkotások mind ott maradtak, és nem nekem lettek fenntartva. Persze magammal vihetek bizonyos dolgokat, mint például a festményeket, amiket festettem. De nem igazán viszem őket magammal, inkább a Miaoli Központba küldöm, hogy a bentlakók egy külön szobában őrizzék őket, hogy ne sérüljenek meg, és másolatokat lehessen készíteni róluk, és így mindenki élvezhesse őket. Ha magammal hordanám azokat a képeket, nem tudnék vigyázni rájuk, mert mindig más dolgok kötnek le. Csak azért vagyok felelős, hogy megfessem őket. Miután párszor megnézem őket, a bentlakókra bízom őket. Nem nézhetem sokáig a saját képeimet, így néha hiányoznak. Mikor ezelőtt külföldön voltam, néha eszembe jutott, hogy visszamegyek Formosára, és megnézem azokat a festményeket. (A Mester nevet.) De ezek csak múló gondolatok voltak. Nem igazán számít, hogy látom-e őket, vagy nem. Szóval, még ha a festés az én hobbim is, ti látjátok hasznát. Gyűjthetitek a képeimet, míg én semmit sem gyűjthetek.

De a barlangban lévő művészi munka nem költöztethető Formozára, mint a festmények, hogy a bentlakók megőrizzék. (A Mester és a közönség nevet.) Van, ami mozgatható, és van, ami nem. Ami helyhez kötött, azt az eredeti helyén hagyjuk, hogy mindenki élvezhesse. Nem a birtoklás vagy a megőrzés miatt alkotom ezeket a dolgokat, hanem azért, hogy kielégítsem az alkotási vágyamat. Néha ez egyfajta lazítás. Így van ez minden hobbimmal. Csak arra valók, hogy egyensúlyt tartsanak az életemben, hogy továbbra is képes legyek szolgálni minden embert. Szóval nem azért alakítottam át a barlangot, mert tetszett, és nem maradok itt sokáig. Ráadásul nem vihetem magammal mindenhova, ahova megyek.

Ha nem próbáltok meg egyensúlyt találni az életben, miközben szorgalmasan gyakoroltok ezen a világon, vagy nem élvezitek egy kicsit a sokszínű világot, akkor ha egyszer felmentek a Mennybe, azt gondolhatjátok: “Miért van az, hogy miután követtem a Mestert a spirituális gyakorlásban, fogalmam sincs arról, hogy milyen a halandó világ?” Akkor talán engem okoltok, és csendben, titokban visszafuttok ide le. Akkor nem tehettek engem felelőssé. (A Mester és a hallgatóság nevet.)

Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.