 |
|
|
|
|
|
|
 |
|||
Meditáció
Kérdések és válaszok a meditációról |
||||||||||
| Miért meditáljunk, és találjuk meg Istent?
Beavatás: a Quan Yin Módszer
A Meditáció Kényelmes Módszere
|
Kérdés:
Aszerint, amit mondtál, a meditálás az egyetlen mód arra, hogy a Buddhát
lássuk, vagy hogy elérjük a megvilágosodást?
Mester: Igen. Láttad Buddhát meditálni? Láttad Jézust meditálni? Igen? Meditált, és a legutolsó alkalom negyven napig tartott a sivatagban. Na most, ha valaki soha nem meditált azelőtt, be tud-e ő csak úgy hirtelen menni a sivatagba, és tud-e negyven napig meditálni? Nem, nem, nem. Egy nagyon tapasztalt gyakorló az, aki ilyesmit meg tudna tenni. Tehát ebből, még ilyen kevés információból is tudjuk, hogy Jézus mindig meditált, és ez volt az utolsó, a végső alkalom, mielőtt ment, és tanította a világot. Buddha hat évig folytonosan meditált. De azután az utolsó, a végső alkalom, az negyvenkilenc napig tartott. Azután ment, hogy tanítsa a világot. Tehát senki sem éri el a nirvanát vagy Isten Birodalmát meditálás nélkül. Mire való a meditáció? Arra, hogy lecsendesítsük az elmét, hogy befogadjuk a mennyekből, Isten Birodalmából vagy a felsőbb világban élő Buddháktól jövő tanításokat. Ha mindig csak imádkozunk, és kérjük, hogy „Légy szíves, adj nekem bölcsességet. Kérlek, add meg nekem azt. Kérlek, add meg...,” és a Buddha bármikor akar beszélni, már semmi esélye sincs, mert mi állandóan elfoglaltak vagyunk (a közönség nevet): beszélünk, kérünk, beszélünk, és nem figyelünk oda. Ezért a meditálás az odafigyelés ideje. Mint amikor
felteszel nekem egy kérdést, akkor nyugodtan, csendben kell lenned
egy ideig. És akkor van esélyem arra, hogy elmondjam, amit akarok,
vagy amit tudnod kell. Tehát a meditálás ilyen – ülj nyugodtan,
és vedd át az üzenetet. Egyébként Isten száz meg száz dolgot akar
elmondani neked, és te nem érsz rá azokat meghallgatni. Túlságosan
el vagy foglalva a beszéddel, az imádkozással, az énekléssel, a
földre borulással, a meghajlással, és a rózsafüzér számolásával.
(A közönség nevet.) Rendben van, ha csinálod ezeket. Nem úgy értem,
hogy ez nem jó. Ez nagyon jó. De azután nyugton kell lennünk egy
ideig, hogy legyen Istennek esélye kapcsolatba lépni velünk. Ezt
nevezik meditálásnak. Túl könnyű, nagyon egyszerű ezt megérteni.
Részlet
az „Isten egy lény vagy egy nem-lény” c. cikkből
K: Ha gyorsabban akarsz fejlődni, és a több meditáció segít ebben, akkor mennyivel többet kell ténylegesen meditálnod ahhoz, hogy fejlődj? M: Érezned kellene, hogy mennyire vagy képes, vagy mennyit akarsz csinálni. És nemcsak a meditációról van szó, hanem a szívedről, az elhatározásról. A belső odaadásról, ami azt mondja: “Ó! Én tényleg csak ezt akarom.” Vágyódsz rá belül, és az egy meditáció. Az nemcsak az ücsörgés. K: Az is segíthet, hogy a napi élet során hogyan viszonyulsz a dolgokhoz, és hogyan érzel? M:
Igen, igen, igen. Hogyan tekintesz a dolgokra, és hogyan engeded el
azokat. Örökké beszélhetünk, de mindenkinek megvan a saját módja arra,
hogy eljusson Istenhez. Gyorsabb-e vagy lassabb, ez a saját választásuk.
Nem mondhatod meg a szívednek, hogy mit tegyen; és én sem tehetem meg.
Ez egyszerűen vagy megvan benned, vagy nincs. Egyik nap fáradt vagy,
kimerít a világ, a hamisság, az illúzió. Akkor belül egyszerűen elhatározod
magad. És nem számít, hogy meddig ülsz, határozott vagy. Mindig Istennel
vagy, belül a szívedben. Ez az igazi meditáció. És ez nagyon kényelmes
lesz neked. Akkor tudod; tudod, hogy odaadó vagy. Különben azelőtt nagyon
keményen próbálsz odaadó lenni, de csak próbálkozol. Ez a különbség!
 Az odaadás
a szívből fakad
K: Szeretném tudni, hogy miért a Fény és a Hang gyakorlása a legjobb mód a megvilágosodáshoz? M: Mert ez a legjobb. Nem kell magyarázat. K: Nem tudnád ezt egy kicsit jobban kifejteni? M: Minél többet magyarázom, annál inkább úgy hangzik nekem, mintha hulladék lenne. Valójában, hogyan tudod megmagyarázni a Napot? Az csak úgy van. Mert ez mi magunk vagyunk; a Fény és a Hang a mi esszenciánk. Visszatérsz önmagadhoz. Mi mástól érezhetnéd jobban magad, mint attól, amikor önmagad vagy? Mi mástól érezhetné jobban magát a hal, mint attól, hogy a vízben van? Miért érzi jobban magát a vízben? Mert ő egy hal. Azt kéred, hogy magyarázzam meg: nem tudom. Ha jól érzed magad, akkor ezt már tudod. Ha nem érzed jól magad, menj, találj valami mást, és azután rohanj vissza. Csak azt tudom, hogy ez egyszerűen a legjobb. És ha keresed az utalásokat, azokat láthatjuk a Bibliában, mint amikor Szent János hallja a trombitát, és Isten a mennydörgés hangjával jön. „Kezdetben volt az Ige, az Igéből ered a mi lényünk.” Ez a Hang. Tehát ha az éltető elemünkben vagyunk, annak a legjobbnak kell lennie, erről van szó. A buddhista szútrák ugyanezt mondják. A Korán mindig megemlíti a Fényt és a Hangot, hogy ez a lényünk lényege. És most már tudod, hogy tudományos kifejezéssel mi Fény és Hang vagyunk, energia vagyunk. Tehát mi mástól éreznénk a legjobban magunkat, ha nem önmagunktól? Visszatérni az éltető elemünkbe és felismerni önmagunkat – ez a legjobb, és ez minden. K: Tehát arról van szó, hogy látjuk a saját fényünket és halljuk a saját hangunkat? M:
Nem a saját fényed meglátásáról van szó; te vagy a Fény. Nem
a saját hangod meghallásáról van szó; te vagy a Hang. Te vagy az a rezgés,
ami létrehozza az egész világegyetemet. Te vagy az. Te vagy ennek a
kozmosznak a fővezére. Minél inkább felismered, hogy az vagy, annál
több lesz az erőd, és annál szabadabbá fogsz válni. Ahelyett, hogy arra
jössz rá, hogy ez a hús, ez a köröm, meg ez és ez vagy, rájössz, hogy
„Nem, nem, nem, én vagyok a Teremtő. A Fény vagyok, a Hang vagyok, én
vagyok a teljesség.”
Részlet „A
Fény és a Hang a mi lényegünk” c. cikkből
K:
Ahogy én értem, az ember a Quan Yin Módszert meditálással gyakorolja.
Azon tűnődöm, miként segít a meditálás a világ megváltoztatásában,
hogy az egy békés és harmonikus – egy ideális világ legyen.
M: Ez a helyes kérdés. A meditáció nem változtatja meg a világot, az téged változtat meg. És azután, ha mindenki változtat önmagán, a világ békés lesz. Csak azért háborúzunk, mert nem vagyunk békések, mert nem tudjuk, hogy a mellettünk lévő ember Isten. Nem ismerjük fel, hogy mi Isten vagyunk, és akiket megölünk, lelövünk, akiket kínzunk, ők is Istenek. És ezért nem békés a világ. A meditálás nem azt jelenti, hogy csak ülsz ott, mint egy szobor. Először valóban újra összeköttetésbe kell kerülnünk Istennel; és az az igazi meditáció. Miután ez megtörtént, a lényed örökre megváltozik. A két lábon járó Isten egyik békés példája leszel ezen a bolygón. És még akkor
is, ha semmit sem teszel, az emberek látnak téged, és nyugodtak
lesznek. Körülötted akarnak lenni. Tanácsot akarnak tőled kérni.
Tanulni akarnak a példádból. És ily módon válik békéssé a világ.
Nagyon logikus, nincs benne semmi rejtélyes. Részlet
„A béke a Földön velünk kezdődik” c. cikkből
K: Nagyon feszült lettem, csak viaskodtam, viaskodtam, és viaskodtam. M: Mivel viaskodtál? K: A meditálással. M:
Jól van. Ne munkának vedd a meditálást, ez a pihenés ideje. Mondd
meg az elmédnek, hogy semmit sem kell tennie, csak üljön ott, és pihenjen.
És ha nem tudsz hosszú ideig ülni, akkor lefekhetsz és pihenhetsz.
Tedd kellemessé.
Odatehetsz előre egy virágot, és felvehetsz valami szép ruhát. Csinálj belőle szertartást, ha az úgy jó. Ezért egyesek füstölőt tesznek ki, virágokat, meg minden ilyesmit, csak az elme kedvéért. Megtehetsz mindent, ami kellemessé teszi a meditálásodat. Érezd jól magad! Vagy talán feküdj le és pihenj. Közben összpontosíts ide (a bölcsességszemre.) Először tedd kellemessé. Ne legyen túl nehéz az elmének, mert azt nem szereti. Nem szeret dolgozni. És ha túl komoly vagy, az elme fel fog lázadni, mondván, „Ez nem tetszik. Szórakozni szeretnék, ki szeretnék menni, zenélni vagy kávézni szeretnék a barátaimmal. Nem akarok itt ülni.” Úgyhogy csak tedd kellemessé. Hívj meg pár jó barátot, beavatottat, hogy jöjjenek át hozzád. Vagy menj el hozzájuk, kávézzatok, beszélgessetek először, vagy csináljatok valamit közösen. És azután üljetek le, mintha az része lenne a játéknak, a mókának. Ez a helyzet kezdetben. Később hozzászoksz, és már nem kell ez a játék. Bárhol is üldögélsz, jól érzed magad. Elsőként pihentesd az elmét. Legtöbbször mind nagyon igyekszünk, hogy Buddhává váljunk, és ezért vannak a problémáink. Viaskodás van a lélek és az agy között. A lélek meditálni akar; az agy játszani. Úgyhogy megjutalmazhatjuk valahogy, például egy jó meditálás után az egyik kedvenc ételeddel jutalmazd meg magad. Menj el, vagy látogasd meg a barátnődet, csinálj valami jót utána. Hogy az agy tudja majd: „Jól van, ez klassz.” Szoktasd hozzá az agyat, mint ahogy a kutyát idomítod. (A közönség nevet.) Tudjátok, hogyan kell kutyát idomítani. Amikor a kutya valami jót tesz, utána jutalmat adsz neki. Így lesz ő egyre jobb. Az elménk néha kellemetlen egy dolog! Ha néha tényleg úgy érzed, hogy nem akarsz meditálni, akkor csak hagyd. Ne erőltesd magad túlságosan. Csak csinálj valami mást: fuss, vagy tornázz egy kicsit. És amikor elfáradtál, akkor le szeretnél majd ülni. És az elme nem fog bajt okozni. Valójában ez egy probléma, amikor egyedül vagyunk: időnként az elme alaposan megtréfál minket. És ha nincs ott valaki, hogy biztasson, vagy fogja a kezünket, akkor nem tudjuk olyan gyorsan folytatni. Ezért van szükségünk egy tanárra és barátokra, beavatott társakra. Így meg tudjuk velük beszélni a problémát, és ők néha segítenek. Ezért amilyen gyakran csak tudsz, próbálj elmenni csoport meditációra. Meg tudod beszélni a problémákat a gyakorlótársakkal. Barátkozz meg velük, hívd meg őket kávézni vagy teázni a házadba, vagy fordítva. Viccelődjetek. És néha menjetek el együtt, szórakozzatok. Menjetek moziba, csináljatok együtt valamit, hogy azután a meditáció a barátság és a szórakozás része legyen. Egyeseknek ez először nehéz. Rá kell jönnöd, hogy mit szeret az elméd. Azután adj neki abból egy keveset, ne legyél vele túl kemény. Vannak, akiknek ez nem kell. Ők szeretnek meditálni, így ez könnyű. De még ilyenkor is, amikor elérjük a meditálás egyes fokait, néha ott megakadunk. Hirtelen úgy érezzük, hogy nem akarunk tovább meditálni. Semmi ilyesmit nem akarunk. Elegünk van a Buddhákból (megvilágosodott lények), meg az ilyesmikből. De ez csak átmeneti. Azután később, amikor vannak barátaid, elolvasol pár spirituális könyvet, és meghallgatsz néhány spirituális kazettát, vagy még néhány buddhista szentírást is elolvasol – az talán túl sok is –, de pár kortárs írást az életről és a halálról, a meditálásról, és a mások által megtapasztalt Mennyországról. És ez valahogy jobban fog ösztökélni, hogy te is megtapasztald ugyanazt. És így többet fogsz tenni ez ügyben. Módot kell
találnunk rá, hogy az életritmusunkhoz, a stílusunkhoz, a gondolkodásunkhoz
és a szokásainkhoz illő dolgokat csináljunk. A szokásokat nehéz
megváltoztatni. Lassan kellene csinálnunk, ha nem tudjuk gyorsan
megtenni. Részlet
a „Az emberi agy megszelídítése” c. cikkből
122. magazin, Spirituális Információs Asztal Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Nemzetközi 3 napos elvonulás, Norfolk Anglia – 1999. június 11. (eredetileg angolul)
K: Drága Mester, szándékodban áll-e egyetemet alapítani a legkiválóbb és erkölcsös diákjaid oktatására? M:
Már alapítottam egy egyetemet. A Quan Yin Módszer, amit tanítok, az
pontosan az! (Taps) A mi tanítványaink a legerkölcsösebbek és a legkiválóbbak.
Nem játszanak szerencsejátékokat, nem dohányoznak, nem hazudnak, nem
lépnek félre, nem veszik el, amit nem ajánlottak fel, nem ölnek se embert,
se állatot. Mind vegetáriánusok, és minden nap meditálnak, hogy ráleljenek
a belső bölcsességükre; és ez a legemelkedettebb erkölcs. (Taps) Igen,
ez így van. A mi Quan Yin Módszerünk a legfelsőbb egyetem.
Részlet „A
Legfelsőbb Egyetem” c. cikkből
K: Néhány hete volt egy élményem, amikor meditáltam. Előre estem, és valahogy megadtam magam annak a hatalmas erőnek. Láttam, ahogy kijövök a testemből, de errefelé, lefelé, erre le. Kíváncsi vagyok, hogy ha így hagyom el a testet, az levisz-e az alacsonyabb szintre, ha lefelé megyek, ahelyett, hogy feljönnék? M: Ezek csak az érzéseid, abban a dimenzióban nincs fent és lent. De jól érezted magad utána? K: Igen. De akkor ez eléggé ijesztő volt. Nagy volt a sebesség, és olyan volt, mintha átmennék egy alagúton. M:
Átmentél a lélekvándorlás alagútján. Halott voltál akkor. Ezért
volt. Visszajöttél az életbe. Ez a valódi feltámadás. Ez jó. Semmi
gond. Ne aggódj emiatt. Részlet „A
feltámadás” c. cikkből
K: Amikor a Mesterként született mesterek erre a bolygóra jönnek, miért van szükségük beavatásra, vagy miért van szükségük mesterre? M: Valójában nincs rá szükségük. De emlékszel, mit mondott Jézus? „Legyen meg a törvény.” Keresztelő Szent János megkeresztelte, és neki is ugyanezt a kérdést tették fel. Ő azt mondta: „Hadd legyen így.” A törvény legyen betartva - a fizikai világegyetem törvénye. Tegyük fel, hogy angol állampolgárként az Egyesült Államokba jövök, így engedelmeskednem kell az ország törvényeinek, bár azok kicsit különböznek Angliáétól. Jobb oldalon kell vezetnem, és nem a balon, mint Angliában, különben bajba jutok. Legyünk olyanok, mint mindenki más. És miért ne? Nem nagy dolog, hogy van egy gurunk. Emellett, ha van egy gurud, mindenki más is követ téged. Ha van mestered, akkor úgy érzik, hogy ez normális. Ha minden túl természetfeletti, az meg is ijeszti az embereket. Tegyük fel, csak úgy idepottyanok a mennyekből, és azt mondom: „Itt vagyok. A Legfelsőbb Mester, bla, bla, bla…” Szerintem az emberek ezt nem szeretnék olyan nagyon. Azt gondolnák, hogy ez hipnotizmus, azt gondolnák, hogy ez csalás, vagy az ördög műve. Ezt tényleg nem teheted meg. Már épp elég rossz az, hogy minden mesternek fizikai alakot kell öltenie, bármilyen fizikai testet, mert sok ember ragaszkodik ahhoz az alakhoz. Azt gondolják: „Ó, ez a Mester alakja, semmilyen más alak nem jó.” Isten nem mindig jelenhet meg az orrunk előtt ilyen vagy olyan alakban. Tegyük fel, hogy Jézus alakjában lenne itt, erre az összes buddhista azt mondaná: „Nem, nem, nekem nem!” Ha pedig tegyük fel Buddha alakjában jelenik meg, ahogy sokan szeretnék látni, erre a katolikusok mondanák: „Nem, nem, ez eretnekség”, és ilyeneket. Nagyon nehéz. Ezért belül kell megtalálnunk az Igazságot, nem számít, hogy a mesternek van-e guruja, vagy nincs. Ő idejön, ennie kell, meg kell születnie, fizikailag fel kell nőnie, tanulnia kell, és minden más ugyanaz. Tehát ugyanez a helyzet a beavatással is. És jó is alázatosnak lenni, ülni valakinek a lábainál, megtanulni először a tanítvány életét. Ez nem gond a mester számára. A mester bármi lehet, így miért ne lehetne tanítvány? Emellett egy másik dolog, amit mondani akarok, az az, hogy bármilyen mester jön fizikailag erre a világra, nagyjából 4 éves kora után kitörlődik az összes emlék, az összes dicsfény, az összes erő. Azután nem emlékszik semmire. Mint bárki másnak, neki is újra kell tanulnia, újra meg kell kapnia a kulcsot, egy élő mestertől, aki átadja neki a kulcsot. K:
Egyes mesterek, amikor beavatást kapnak, nagyon gyorsan elérik az önfelismerést,
hat hónaptól egy évig terjedő időszakon belül. Míg másoknak ez évekbe
telik, összesen húsz, huszonöt évbe, és azután élik át az önfelismerést,
annak ellenére, hogy ők esetleg született mesterek. Miért telik ez ilyen
sok időbe?
M: Ó, ez nem gond. Ez csak az ő saját kívánságuk, hogy sok különböző embernek megmutassák, hogy jól van, nem kell gyorsnak lenned. Még nekem is huszonöt évembe telt, úgyhogy ne aggódj a saját lassú fejlődésed miatt. Csak arról van szó, hogy a mester megpróbálja megmutatni az embereknek, próbálja ösztönözni őket. Például, tegyük fel, hogy megvilágosodok, hat hónap alatt elérem a „nagy” felismerést, és ez sokaknak tetszik. Az olyanfajta emberek, akiknek tetszik ez a gyorsaság, odajönnek hozzám, és azt mondják: „Ó, igen, ha Ő elnyerte hat hónap alatt, akkor én elnyerhetem hat nap alatt!” (Nevetés) Egyeseknek kisebbségi érzésük van, ha nekik túl sokáig tart. Ha megnéznek más mestereket, akár a múltban, akár a jelenben, és azt mondják: „Ó, annak a mesternek huszonöt évbe telt, hogy Buddhává váljon, úgyhogy én rendben vagyok. Bár most nem fejlődök valami gyorsan, de nézd csak azt a mestert. Ő mesternek született, mégis ilyen sokáig tartott neki.” Szóval ez nem sokat számít. Ez az egyik. A másik dolog pedig az, hogy kétfajta mester létezik. Az egyik mester úgy készül, míg a másik annak születik. A „született mester” gyors. A „készült mester” pedig olyan, mint közülünk itt bárki, aki oly sok évszázadon, életek ezrein át vándorol ezen a világon. Ez az első alkalom, hogy eléri a felismerést, és igyekszik mesterré válni. És ez lehet a sorsa, előre el van rendezve a számára. Ez van megírva neki. A másik mester pedig a végzet miatt már eleve a mester dicsőségével született, a múlt, jelen és jövendő minden hatalmával, hogy a feladat elvégzéséhez elhozza azt erre a világra. Tehát ez gyors. Nincs különbség, hogy lassúak vagyunk-e, vagy gyorsak, mert a múltban egyébként is mind mesterek voltunk. Csak néhány mester ezt már hosszú ideje felismerte, és született mesterként jön vissza újra. Mások pedig csak itt készülnek, újonnan. K: Egyes tökéletes mesterek, erős mesterek néha egyáltalán nem jönnek elő a himalájai barlangokból. Továbbra is ott maradnak, és csak kevesen látják ennek hasznát. M:
Ó, az a mester dolga. Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk a mesternek,
mit tegyen? Minden mesternek megvan a saját sorsa, vagy a saját
küldetése. Fent a Himalájában ülni ugyanolyan jó, mint igét hirdetni
az emberek között. Egyes mesterek szívesen mennek, hogy megosszák
az örömöt az emberekkel, más mesterek pedig csak ülnek ott, és a
kisugárzásukkal, e világon való jelenlétükkel vannak mások hasznára.
Ez így jó. Egyes orvosok professzorokká válnak, és az egyetemen
tanítanak. Más orvosok csak a kórházban dolgoznak. Megint más orvosok
nyugdíjba mennek, és nem dolgoznak. (Nevetés és taps) Nemcsak a
fizikai jelenlétével van hasznunkra a mester, hanem jó akarat és
fény is származik a mestertől, amikor Ő a Himalájában, vagy bárhol
másutt meditál. De persze ez közvetlenebb azok számára, akik vonzódnak
egy bizonyos mesterhez, kapcsolatba kerülnek a fizikai mesterrel,
és gyorsabban eljutnak a felismerésig. A másik mester pedig fent
ül, néha a Himalájában, és tudati vagy szellemi úton támogatja a
működő mestereket. Mindenkinek megvan a saját dolga, nincs ezzel
semmi gond.
Miért van
a Mestereknek szükségük beavatásra?  K: Mester, miért van szükség arra, hogy a meditáció irányítson minket? M:
Nincs más mód. Nem? A meditáció csak egy elnevezés, ez valójában a belső,
újbóli rácsatlakozás Isten erejére. Ugyanúgy, ahogy naponta háromszor
kell enned, hogy fenntartsd a testet. Ez arra van, hogy fenntartsd a
lelked, és meditálnod kell. Újra kell töltődnünk az Isten-erő révén,
hogy megszabaduljunk a fizikai világ bilincsétől, hogy ismét Istenek
legyünk, önmagunk Mesterei. Ismerd
fel saját isteni természetedet K: Szeretnék egy kicsit többet tudni arról, hogy mi történik a beavatáskor. Sokáig beteg voltam, és most hirtelen rengeteg energiám van a beavatás óta. Észrevettem, hogy folyton arra gondolok, hogy „Ez teljesen fantasztikus!” Nagy örömmámor fogott el. El tudnád magyarázni egy kicsit jobban, hogy mi történt? M: Megválaszoltad önmagad. Nagy dolgok történhetnek veled, mert feléledt a saját erőd. Egy már égő fáklya meggyújtotta a fáklyádat. Mindkettőnk fáklyája ég, és mindketten megvilágosodottak vagyunk. Érzed, hogy pont olyan vagyok, mint te, és lassan felfedezed, hogy amim nekem van, az neked is megvan. Ha még nem jöttél rá, vagy még nem bízol magadban, akkor imádkozhatsz az úgynevezett Mesterhez, hogy segítsen a spirituális gyakorlásod elején. De ezt még ima nélkül is megkapod. Csak pár perce lettél beavatva – ez azonnali megvilágosodás! Sok embernek mondom, de nem hiszik el. Csak azok kapják meg, akik hisznek benne, mint te, és azután örömödben kiabálsz. De ne kiabálj túl hangosan, mert az utcán azt fogják hinni, hogy bolond vagy. Te azonban ezt szeretnéd csinálni, néha kisgyerekként ugrándozni. Ez megtörténik. Mivel nagyon őszinte és tiszta vagy, így a legnagyobb jutalmat kapod. Akik szívükben tiszták, az övék Isten Birodalma. „Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5:8) vagy „A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Márk 10:15 és Lukács 18:17) Erről van szó. Ha tiszta vagy, akkor bármi a tied, mert az már ott van. A bonyolultaknak és a kétkedőknek is el fog jönni. De ők néha kissé elpazarolják, vagy ez nem itatódik olyan mélyen beléjük. Mert valamilyen védőfalat építettek maguk köré, és az áldást megállítják, mivel nem akarják azt elfogadni. Még Isten áldását sem kényszerítik rá senkire. Különben Isten a Mennyekből ránk erőltetné az áldást, és mi mind megszabadulnánk. Nem kellene körbejárnom és kérlelnem mindegyikőtöket, hogy meditáljatok. De ti ezt értitek, mert ezt ti magatok tudjátok, és őszinték vagytok. És ennek örülök. Sok ilyen ember van, nem csak ti. Nincs mit magyarázni, semmi logikus és semmi tudományos dolog nincs ezzel kapcsolatban. Egyszerűen az van, hogy te magad, a nagy bölcsességed felébred, és azonnal dolgozni kezd. Megszervezi és szabályozza a test beteg részeit, és megint rendbe rakja azokat. A világegyetem hatalmas erejével rakja rendbe az elmédet is, és kitöröl néhány negatív tendenciát és maradékot. Ettől éledsz fel ismét. Misztikus kifejezéssel élve mondhatod azt, hogy ez a fizikai és mentális testből jövő betegség, vagy a nehéz nyomás az előző karmának vagy a mostani életnek az eredménye. Viszont most az irgalom és a szeretet forrásához fordulunk, és ezáltal ez elmosódik. Ennyit tudok mondani. Isten sok más dolgát egyáltalán nem tudjuk elmagyarázni. Úgyhogy egyszerűen élvezd ezt, és maradj csendben. Itt lehet erről beszélni, de ha sokkal többet szeretnél később mondani az embereknek, akkor figyelj oda, hogy értik-e. Különben kételkedni fognak benned, és azt fogják hinni, hogy hazudsz, és az fájni fog neked. Én hozzászoktam ahhoz, hogy fájdalom ér. Mindig mondom az embereknek: „Kérlek gyertek; teljesen ingyen van. Mindent megteszek értetek. Egyedül csak magatokat kell ismernetek, és legyetek boldogok. Ne legyetek betegek, ne legyetek olyan gyengék, és ne könyörögjetek semmiért, mert mindenetek megvan. Csak kérlek gyertek, és tapasztaljátok meg.” Azonban sokan kint maradnak. Még ha jönnek is, időnként kimennek. Ez a karmájukból adódik, ami annyira nehéz, hogy az orruk előtt levő szeretetet sem látják. Ezért még Jézust is keresztre feszítették. Egy ilyen megtestesült szeretetet, egy ilyen áldást, amit Ő a világra akart zúdítani. De ők nem látnak semmit, nem éreznek semmit, mert spirituálisan olyannyira süketek és vakok. A világ ilyen. Tehát néha szenvedek. Bár tudom, hogy minden Isten akarata, szenvedek miattuk. Annyira sajnálom ezeket az embereket. Hogy elégedhetnek meg egy ilyen élettel? Miért nem hisznek önmagukban? (Taps) A mi utunk egy kicsit más, mint sok más út, mert én azt mondom, hogy magatokra számítsatok, a saját erőtöket ébresszétek fel (a Mester a bölcsességszemre mutat), és váljatok Mesterré, ne pedig engem imádjatok egész életetek során, értem tegyetek meg mindent, és rám támaszkodjatok. Tehát módot adok rá, hogy megismerjétek önmagatokat. Akkor legalább elkezdtek önmagatok, vagy bárki tanítójává válni, aki kapcsolatba kerül veletek. Esetleg csak hagyhatnám, hogy imádjatok, és akkor is ugyanúgy megkapnátok az áldást. Sokan csak ismétlik a nevemet, mert nem akarnak beavatást kapni. Mindenféle segítségért imádkoznak hozzám, vagy bármiért, amit akarnak, és ebből hasznuk származik. Látják a Fényt, és néha a Mestert is látják jönni hozzájuk. Nem arról van szó, hogy alkudozom, de ők nem lesznek tanárok. Örökre az áldásomra és a kegyemre fognak hagyatkozni. De ők ezt akarják, úgyhogy mit tehetünk? Ha
ők így akarják, engem nem érdekel. Rendben van, ha rám támaszkodnak.
De azt szeretném, ha ti mind a magatok nagyszerű tanárai lennétek. Ez
az, amit ezzel a módszerrel megmutatok nektek. Csináljátok ezt minden
nap, és nagyszerűbbekké váltok. És minden, amit akartok, ott lesz, még
ha nem is kéritek. Csak legyetek tiszták és őszinték. Részlet
a „Hihetetlen kegy” c. cikkből K: Úgy érzem, hogy megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni a világban, és követem az eszményeimet, de sokszor könnyű eltévedni. És néha azon veszem észre magam, hogy kételkedem, vajon a helyes dolgot teszem-e. Segíteni fog-e a Quan Yin Módszer abban, hogy az igazi Mesteremtől bármikor útmutatást kapjak, és így gyakorlati szinten is jobb útmutatóm legyen, hogy miként éljem az életem, és hogyan döntsek? M: Igen, határozottan. Ezért van a Módszer. Azért, hogy megismerd önmagad, és biztosan tudd, hogy mit akarsz az életben, és mit kell itt tenned. De ez persze nem jön egyik napról a másikra. Ezért kell minden nap meditálnunk, és némi időt fektetnünk bele, mert megint elfelejtjük. Van néha egy megvilágosodott látomásod, de azután meditálás után mindent elfelejtesz, pont mint egy álmot. Úgyhogy ezt újra és újra meg kell csinálnunk. És minél többet meditálunk, napról napra annál biztosabbak leszünk mindabban, amit az életben teszünk. Ez biztos. Különben mi haszna az időtöltésnek, ha még mindig olyan bizonytalanok vagyunk, mint korábban? Tehát biztosan segíteni fog. Kérdezd meg azokat, akik ezt csinálják: Nézd meg, mennyivel jobb az életük. Minden zökkenőmentes. Persze,
mert több időt fordítasz az Istennel való kapcsolatra, bölcsebb leszel;
és egy tiszta elmeállapotban több az ötleted és az ösztönös megérzésed.
Amikor kitisztítasz minden egyebet, akkor egyszerűen Istennel vagy összeköttetésben.
Akkor minden világos a számodra. Részlet
a „Minél többet meditálunk, annál jobban tudjuk kezelni a karmikus következményeket”
c. cikkből
|
Az
öt szabály |
||||||||
|
|
||||||||||
