100. magazin, A Mester mondja

Világi hang a világfeletti hanggal szemben

Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
Taipei, Formosa – 1986. március 6.
(eredetileg kínaiul)

Beszéljünk először a közönséges hangról ezen a világon, azután pedig majd beszélünk a világfeletti hangról – Isten hangjáról. A zene ősidők óta fontos szerepet játszik az életünkben. Nehéz lenne elképzelni, mennyire csalódást keltő lenne az élet ezen a világon zene nélkül. A klasszikus zene lágyabb és finomabb; boldogabbá, békésebbé és jóságosabbá teszi a hallgatókat. Ezért volt sok nemes és jóakaratú ember az ősi időkben. A modern zene ingerlőbb. Akik gyermekkoruk óta ilyen zenének vannak kitéve, azokat nagyon nehéz tanítani. Az ilyen zene korunk emberének személyiségét és modorát tükrözi. Az elmegyógyintézetekben az orvosok gyakran lágy muzsikát hallgattatnak a betegekkel, hogy csillapítsák az érzelmeiket. Amikor unatkozunk vagy kimerülünk a munkában, a zenehallgatás lassanként megnyugtatja majd az elménket.

A világmindenségben minden rezeg

A világmindenségben minden rezeg, és ez a rezgés válik hanggá. Hasonló ez a rádióállomások által továbbított hullámrezgésekhez, amik hanggá alakulnak át, ha felfogja őket egy rádióvevő. A világmindenségben minden, legyen az kő, növény vagy ember, a saját jellegzetes frekvenciáján rezeg. Pontosan emiatt a frekvenciakülönbség miatt nehéz az állatoknak és az embereknek, az embereknek egymás közt, sőt még a férjnek és feleségnek is kommunikálniuk egymással.

Egyes emberek rezgése durva, és emiatt nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor kapcsolatba kerülünk velük. Ellenben mások rezgése, beszéde és aurája nagyon lágy, és nagyon kellemesen és boldogan érezzük magunkat, amikor meglátjuk őket. Nagyon boldogok vagyunk, amikor olyan helyre megyünk, ahol a rezgés hasonlít a miénkhez. Amikor egy rossz aurájú ember lép be egy bizonyos helyre, azonnal nagyon nyugtalanná teszi és megzavarja az embereket. Azért, mert a rezgése alacsony szintű és nehéz, vagy mondhatjuk úgy, hogy ő nagyon gonosz, nehéz a karmája, és rengeteg ördögi akadálya van. Mérhetetlenül sok benne a Yin (negatív) energia, míg mi jobban hajlunk a Yang (pozitív) energia felé, és így nem illünk össze. Ennek eredményeképp zavartak és nyugtalanok leszünk.

Ezen a bolygón nem minden hely rezeg ugyanazon a frekvencián. Mindenféle különböző sűrűségű fémérc van szerte a világon. Ezért sok olyan hely van, amit a nem-spirituális gyakorlók kellemetlennek találnak arra, hogy ott lakjanak. A valódi spirituális gyakorlók számára viszont minden hely a Tiszta Föld, mindenhol ott van a Szentföld. Ezt azonban könnyebb kimondani, mint megtenni. Hányan tudják tényleg elérni ezt a szintet? Az ilyen, nem harmonikus légkört még egy átlagember is észreveszi, aki nem gyakorol spirituálisan, néhány igen tudatlan ember kivételével, akik olyan érzéketlenek, mint a fa. Minél fejlettebb valaki a spirituális gyakorlásban, annál érzékenyebbé válik, de amikor végül eléri a legmagasabb szintet, minden hely ugyanolyan lesz a számára.

Bárkivel is vagyunk, a rezgései hatással vannak ránk. Ha az aurája nagyon finom, akkor mi is finomabbak leszünk. Ha ők izgatottak, akkor mi is izgatottak leszünk. Gyakran halljuk, hogy a Szentek a vállukra veszik az emberek karmáját, mert magukra tudják venni a mások által létrehozott rossz hatásokat vagy rezgéseket, ami az úgynevezett karma, és a felsőbbrendű rezgésüket adják nekik cserébe. A spirituális gyakorlásból származó erejükre támaszkodva gyorsan ki tudják tisztítani a karmát. Az ehhez szükséges idő hossza pedig attól függ, hogy mennyi karmát gyűjtöttek össze. Mielőtt ki tudnák tisztítani ezt a karmát, az rájuk is hatással lesz. Megbetegedhetnek, megrágalmazhatják őket, sőt meg is ölhetik őket.

Egy ilyen példa volt Jézus Krisztus, akit keresztre feszítettek, mert magára vette az érző lények karmáját. Ami Shakyamuni Buddhát illeti, róla esetleg semmi olyan történetet nem hallottunk, hogy az emberek karmáját viselte volna, de ezt így rögzítették a szentírásokban. Valaki 99 embert ölt, és meg akarta ölni a Buddhát is. Nem sikerült neki; ehelyett a Buddha megmentette őt. Ez az ember végül arhát (megvilágosodott szent) lett. Ha a Buddha nem vette a vállára annak az embernek a karmáját, akkor mi történt a karmájával, amit a 99 ember megölésével szerzett? Annyi embert megölt, és mégis Szentté vált! Hát nem a karma törvénye ellen szól ez? Nem, mert Shakyamuni Buddhának roppant nagy érdeme és végtelen áldott jutalma volt, ami elég volt ahhoz, hogy gond nélkül visszafizesse az illető összes karmáját. Azt az embert nem mentették fel a karmikus következmények alól; Shakyamuni Buddha vállalta át a karmáját.

Ezért ősidők óta bárkinek, aki a megszabadulásra törekszik, először ilyen nagyszerű Mestereket kell találnia. A spirituális gyakorlásban újoncként nagyon nehéz ilyen sok karmát visszafizetnünk csupán a saját erőnkre támaszkodva. Azok a nagy Mesterek hatalmas áldást gyűjtöttek össze a több életen át tartó spirituális gyakorlás révén. Miközben vezetnek minket az úton, a csomagunkat is cipelhetik, mert megvan hozzá a kellő erejük. Az embereknek emberi erejük van, a spirituális gyakorlóknak pedig spirituális erejük van. Ez az erő esetleg számunkra érzékelhetetlen, de olyan végtelen, hogy semmilyen fizikai erőhöz nem fogható. Hallottátok, hogy öt nemzedéketek felemelkedik, miután beavatást kaptok tőlem. Ez az a spirituális erő, ami mindvégig felhúzza őket. Ezért ez a spirituális gyakorlásból származó erő a legértékesebb; nem lehet semmilyen áron megvenni, és a leghatalmasabb hivatal sem tudja elkobozni.

Néha, amikor elmegyek előadást tartani egy helyre, nagyon nyugodtnak érzem magam, és folyékonyan beszélek. Máskor tán nyomottnak érzem magam; nagyon fáradt vagyok, és nem tudok beszélni. Ugyanez történik, amikor beavatást adok. Néha nagyon simán megy, minden gond nélkül. Máskor úgy érzem, hogy mindjárt meghalok. Ez az előadásra vagy beavatásra jövő emberek különböző rezgése miatt van így. Az ő egyéni rezgésük az úgynevezett karma. Mitől is jönnek létre tulajdonképpen ezek a különböző rezgések? A karma törvényének megfelelően jönnek létre, és összefügg azzal a karmával, amit előző életeinkben szereztünk.

Eredetileg mi mindannyian megvilágosodott Szentek vagyunk. Jézus Krisztus is azt mondta, hogy mi mind Isten gyermekei vagyunk. Akkor egyesek miért olyan gazdagok, míg mások olyan szegények, egyesek olyan okosak, míg mások olyan buták, egyesek olyan jólelkűek, míg mások olyan gonoszak? Az első ok az, hogy bár mi eredetileg megvilágosodott Szentek vagyunk, amíg ebben a képzeletbeli világban vagyunk, egyfolytában visszafejlődünk, és így elfelejtjük a bölcsességünk legjavát. A második ok pedig az, hogy a külső helyzetek hatással vannak ránk.

Megfogható és megfoghatatlan világok

Ez a világ különbözik a magasabb dimenzióktól. A magasabb rendű birodalmak segíteni fognak a spirituális fejlődésünkben; ellazultabbá és nemesebbé válunk. Azonban az evilági helyzetektől könnyen visszafejlődünk, esztelenné és gonosszá válunk. A Mennyei Paradicsomban mindenünk meglesz, amit csak akarunk, a legkisebb szenvedés nélkül, míg ezen a világon a természet ellen kell küzdenünk az életben maradásért. Még Shakyamuni Buddhának is ételért kellett koldulnia, vagy evilági dolgokat kellett használnia, hogy életben maradjon. Ez egy megfogható világ formákkal, és vannak megkülönböztetések. Vannak olyanok, mint hideg és meleg, szépség és csúfság, férfi és nő. Ez a világ más, mint a Mennyei Paradicsom, ami egy megfoghatatlan világ formák és megkülönböztetések nélkül.

Ezért, amikor eljövünk ebbe a világba, külső beállítottságú érző lényekké válunk. Amikor ételt látunk, olyan gondolataink támadnak, hogy megegyük azt; amikor meglátunk valamit, azt helyeslő vagy ellenző gondolataink támadnak. Mivel az elménk folyamatosan olyasmivel foglalkozik, amik tetszenek nekünk, elfeledkezünk a nagyszerű bölcsességünkről. Így megy ez folyton folyvást, egyre inkább elidegenedünk a világmindenség mindenható erejétől, és magányos lényekké válunk.

Eredetileg minden a miénk volt, de mivel csak arra a néhány dologra gondolunk, amit kedvelünk, tudtunkon kívül egy kis területre korlátozzuk magunkat. Egy megkülönböztetésektől mentes lényből (a Paradicsomban, a Mennyországban minden lénynek ugyanolyan aranyteste van, és nincs sem nő, sem férfi) olyanná változunk, aki tele van megkülönböztetésekkel. Amint egy-két dolgot vagy embert teljes szívünkkel szeretünk, magányosabbakká válunk, és elkülönülünk a világmindenség mindenható erejétől. Az erőnk lecsökken, és pillanatok alatt teljesen elillan. Például, a Gangesz közepén élő embert víz veszi körül, és kimeríthetetlen a vízellátása. Tegyük fel, hogy az illetőt valami a partra vonzza, és elhagyja a Gangeszt, hogy az után a dolog után menjen. Mivel a helyzet túlságosan magával ragadja, elfelejti, hogyan térjen vissza az eredeti lakhelyére. Akkor, ha megszomjazik, csak a környéken kereshet magának vizet, és az persze nem lesz elég.

Ennek eredményeképp egyre jobban legyengülünk, ahogy fogy a bölcsességünk. Amikor nincs elég bölcsességünk, mohóvá válunk. A bizonytalanság arra késztet minket, hogy még több dolgot szerezzünk meg, és ebből a mohóságból harag és elvakultság fakad. Ezek a gondolatok egy különleges mágneses mezőt hoznak létre, ami beborít minket. Mivel minden egyes ember helyzete más, a mágneses mezejük is különbözik. Mivel a hasonló hasonlót vonz, a mohó vagy könnyen ingerelhető emberek természetszerűleg felindultságot vonzanak a mágneses mezejükbe. Hasonlóan, a szelídebb emberek szelídebb helyzeteket vonzanak magukhoz. Ez az úgynevezett karmikus akadályok oka.

Gyakran látunk olyan embereket, akik folyton felfordulást csinálnak a munkájukból. Azért, mert a mágneses mezejük mindig negatív erőt, gátló, zavaró, vagy ördögi energiát vonz magához. Egyszerűen nem tudják magukhoz vonzani a nagy bölcsességet. Egyeseknek igen erős állati ösztönük van, szintén a mágneses mezejük miatt. Vagy mondhatjuk úgy, hogy az életről életre szálló szokásaikat nem igazították ki. A mágneses mezőnk javulása jelzi, hogy kezdünk felemelkedni. A helyrehozáshoz szükséges idő a szívünk tisztaságától függ. A szentírásokban és a Tao Te King-ben az áll, hogy gyermeki szívvel kell bírnunk ahhoz, hogy visszatérjünk a Mennyek Országába.

Nem könnyű megváltoztatni a szokásainkat, vagy a mágneses mezőnket. Ezt végképp nem lehet megtenni egy lélegzetet számoló módszer gyakorlásával, vagy jógagyakorlattal. Mivel a szokások kifejlődése az elme uralma alatt áll, az elmét kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy megváltoztassuk a szokásainkat. Az olyan módszerek, amelyek a napfonat csakrán, a csontokon, vízen, vagy a légzésen alapulnak, egyszerűen nem elegendők. Csak a Quan Yin Módszer a végső módszer.

Isten hangja

Ez a Hang „Isten Hangja”, az eredeti természetünk hangja, ami már azelőtt létezett, hogy bármi ebben a világegyetemben létrejött volna. Ez a Hang a „világfeletti hang”, ezért a hétköznapi ember hallószervei számára hallhatatlan. Pedig ezt minden érző lény hallgathatja, annyi különbséggel, hogy az egyéni szintjüknek megfelelően más hangokat fognak hallani. A világegyetemben minden rezeg, és így van hangja – még a köveknek is van hangjuk. De túl finom ahhoz, hogy az emberi fül meghallhassa; csak a bölcsességünkkel hallhatjuk meg. Ezért inkább azt mondjuk, hogy elmélkedünk a hangon, mint hogy hallgatnánk a hangra. Ha minden érző lénynek megvan ez a hang és ez a bölcsesség is, akkor ők miért nem tudnak elmélkedni ezen a hangon? Azért, mert nincs meg hozzá a kulcsuk, és így nem tudják, hol a hang. Vagyis először egy Mestert kell találnunk, aki kinyithatja nekünk az ajtót.

Miért olyan fontos ez a hang? Azért, mert a világegyetemben mindent ez a hang köt össze. Minden birodalom, a magasaktól a mélyekig, e hang által kötődik egymáshoz. Épp most említettük, hogy egyesek energiája nem fér össze másokéval, ezért nehezükre esik alkalmazkodniuk egymáshoz. Ugyanezen okból kifolyólag a rezgéseink nem illenek össze az állatok, vagy bizonyos helyek rezgéseivel, és nehezünkre esik, hogy állatokkal éljünk, vagy azokon a helyeken legyünk. Ha vannak olyan emberek, akik tudnak élni azokon a helyeken, az nem jelenti azt, hogy ők jobbak nálunk. Leginkább az valószínű, hogy a rezgésük nagyon alacsony, vagy az állatokéhoz hasonló, ezért nem éreznek semmit.

A malacok és a békák boldogan eléldegélnek igen koszos helyeken, és ez teljes mértékben le is festi, hogy miért élnek egyesek boldogan kibírhatatlan helyeken anélkül, hogy bármit is éreznének. Az aurájuk elboldogul azokkal a helyekkel; a mi rezgésünk magasabb és szelídebb, és nem illik össze azokkal az alacsonyabb rezgésekkel. Ezért mi nem tudunk ott élni, de ez nem azt jelenti, hogy ők rátermettebbek, mint mi. Vagyis a jóindulatú embereknek gyakran nehezükre esik, hogy együtt legyenek rossz emberekkel.

Ha bárki meg akarja változtatni a sorsát, akkor erre a legmagasabb hangra kell hagyatkoznia. Most csupán egy igen csekély adagunk van belőle, és az sem magas rezgésű. Pontosan azért élünk ebben az alacsony szintű világban az állatokkal együtt, mert alacsony a rezgésünk. Végül is, madarat tolláról, embert barátjáról.

Van azonban egy olyanfajta hang, ami minden érző lényt körülvesz. Ez „Isten Hangja”, az Eredeti Természet hangja. Felemelhetjük a rezgésünket és a spirituális szintünket az által, ha elmélkedünk ezen a hangon. A felszínen ugyanúgy nézhetünk ki, ahogy azelőtt, de a testünk fényt fog kibocsátani. Mindenki szereti hallgatni az előadásunkat és könnyű megszabadítanunk az embereket, mert a rezgéseink szelídebbek lettek. Ez az emberek elméjét megnyugtatja, és elvezeti őket a megszabaduláshoz. A rezgésüket körülöleli a miénk; ellátjuk őket jó rezgésekkel, ami eloszlatja a rossz rezgéseiket. Amikor egy beteg vére nem működik megfelelően, az orvos kicseréli a rossz vérét jóra. Amikor a vödörben lévő víz piszkos, először ki kell ürítenünk a szennyezett vizet, mielőtt feltöltjük tiszta vízzel. Azonban mások rossz rezgéseit nem helyettesíthetjük a miénkkel mindaddig, amíg a miénk nem válik kellően jóvá. Különben az eredmény szörnyű lenne. Először spirituálisan kell gyakorolnunk, ha érző lényeket akarunk megmenteni.

Az imént említettük, hogy a világmindenségben minden dolognak van „Hangja”, és minden ebből a Hangból jött létre. A Tao Te Kingben a „Név”-ként vagy a „Tao”-ként említik. Lao-ce azt mondta: „Az út, amiről beszélni lehet, az nem az állandó Út; a név, amit meg lehet nevezni, az nem az állandó Név. A Névtelen volt a Mennyország és a Föld kezdete; a megnevezett volt a számtalan teremtmény anyja.” Ez a Név vagy Tao utal erre a hangra vagy rezgésre. Talán az ősi kínai használat más volt, de ez tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Azt hiszem, meg fogjátok érteni.

Hangolódj rá a felsőbbrendű világokra

A világmindenségben minden ebből a Névből vagy Hangból született; mi is ennek a részei vagyunk. De mivel mi emberi lények vagyunk, mi birtokoljuk a legemelkedettebb részét, és az a legvalószínűbb, hogy az egészet birtokoljuk. Az állatok nincsenek elég magas szinten ahhoz, hogy teljes mértékben birtokolják ezt a hangot. Ezen a hangon gyakorolva szüntelenül fejleszthetjük magunkat, ráhangolódunk a fensőbb rendű hangokra, amíg azt teljesen a birtokunkba nem vesszük. Akkor képesek leszünk együttműködni a világegyetem összes érző lényével. Mivel minden érző lény része ennek a hangnak, ami teljesen a birtokunkban van, így számunkra minden hely a Tiszta Föld, minden ember Szent, és minden érző lénynek Isten Természete van. Csak ekkor érjük el az igazi felismerést; különben csak mendemonda jut nekünk, vagy „így hallottam”. Nem tudjuk megmondani, hogy azok igaziak-e, vagy hamisak.

A személyes élmény más, mint a szentírásoknak, vagy valaki más élményének az elolvasása. Mások élményéről olvasunk, amikor a szentírásokat olvassuk. A Quan Yin Módszert gyakorolva saját élményünk lesz. Összehasonlíthatjuk azokkal, amiket a szentírásokban jegyeztek fel, és meglátjuk, hogy ugyanazok-e az élményeink, mint azoknak a régi embereknek. Néha az élményeink még magasabbak is lehetnek az övéknél; ez nem azt jelenti, hogy mi felsőbbrendűek vagyunk náluk, hanem azt, hogy a spirituális szintjük esetleg nem volt túl magas akkor, amikor leírták ezt az élményüket. Ezért talán egy hajszálnyival feljebb vagyunk az ő akkori szintjüknél.

Tudnunk kellene, hogy milyen erőteljes ez a hang. Minden érző lényben benne van ez a rezgés vagy hang, és befolyásoljuk egymást. Ez a világ más, mint a Nyugati Paradicsom, abban az értelemben, hogy itt vannak állatok, rossz emberek, jó emberek, ideges emberek, nyugodt emberek, boldog emberek, és nyomorultak. Az eltérő légkörök keveréke az, ami nagyon megnehezíti számunkra a nyugalmas gyakorlást egy ilyen zavart állapotban. Mindig sok az akadály, vagy rossz hatások gyötörnek minket. De ha akkor koncentrálva kitartunk a gyakorlásunkban, akkor nagyon gyorsan fogunk fejlődni.

Sok mennyei lény szeret emberi lényként testet ölteni, mert ez a fizikai test alapvető fontosságú a spirituális gyakorlás folytatásához. Gyakran hisszük azt, hogy ez a test mihaszna, nélküle viszont nem tudnánk spirituálisan gyakorolni. Ez a test nagyon értékes. Jól viseljétek gondját. Vegyetek magatokhoz elegendő tápláló ételt, hogy fenntartsátok, de ne legyetek falánkok. Védjétek a testet a szélsőséges hidegtől, melegtől, a kimerültségtől, és a túlhajszoltságtól. Az aszkétikus gyakorlás nem jó; ez önmagunk büntetése, ami a legnagyobb bűn. Mi vagyunk a múlt, a jelen és a jövő Szentjei. Tisztelnünk kellene magunkat. Hogyan büntethetjük magunkat önsanyargatással? Persze más a helyzet, ha ez valóban elkerülhetetlen.

Például hallhattátok, hogy amikor a Himalájában gyakoroltam, minden nap csak nyers zöldséget ettem. Ez a nagy magasság miatt volt így. A levegő ritka, a levegő hőmérséklete és nyomása alacsony, és nagyon nehéz volt megfőzni a rizst vagy a zöldségeket. Sokkal egyszerűbb volt nyersen megenni a zöldségeket; csupán annyit kellett tennem, hogy megmossam őket a Gangesz vizében, megsózzam egy kicsit, és megegyem. Nem akartam mindenáron az önsanyargatásnak hódolni. Egyszer visszavonulva gyakoroltam egy hegyi templomban Formosán, és ott tartottam egy három hónapos nyári elvonulást. Minden nap csak egy kevés szezámmagos, sós hántolatlan rizst ettem, és egy kis vizet ittam hozzá. Akkoriban senki sem gondoskodott rólam. Ha mindennap eljártam volna a piacra zöldséget venni, akkor mégis milyen elvonulás lett volna az? Az egy „zöldség elvonulás” lett volna. (Nevetés) A körülmények hozták így. Azt ettem, amit találtam; kétségtelenül nem szándékosan éltem aszkéta életet. Az aszkéta életforma révén nem válsz megvilágosodott Szentté; csak egy megkeseredett ember lesz belőled. Az életünk már épp elég keserű, miért éljünk hát aszkéta életet?

A „Hang” a világegyetem legnagyobb ereje és legfelsőbb bölcsessége

Ahhoz, hogy megvilágosodott Szentek legyünk, a Quan Yin Módszert kell gyakorolnunk, és ezen az eredeti hangon kellene elmélkednünk a bölcsességünkkel. Ez a hang teremt mindent a világmindenségben, és ez a világmindenség legnagyobb ereje és legfelsőbb bölcsessége. Mi másra támaszkodhatnánk a spirituális gyakorlásunkban, ha nem erre a hatalmas erőre és hatalmas bölcsességre? Miért kellene erre a sötét kis pocakra (a napfonatcsakrára), vagy a mulandó légzésünkre támaszkodnunk e helyett? Mit számít az, ha a testünk megmoccan a meditáció során? Hogyan tudnánk gyakorolni, ha leáll a légzésünk, amikor meghalunk?

Ha ezzel a hatalmas erővel spirituálisan gyakorlunk, akkor nem számít, hogy megmoccan-e a testünk, sőt még az sem, hogy sérült. Mivel a saját Mesterünk kapcsolatot létesített ezzel a hanggal, Ő megszabadult, és nem áll összefüggésben a testtel, így természetszerűen tovább folytathatjuk a gyakorlást. Ő továbbra is gondoskodik az életünkről, és segít a fejlődésünkben. Vagyis nem támaszkodhatunk semmi másra, csak erre a legnagyobb, legmagasabb, és legeredetibb hangra. Ez a legősibb hang már létezett, mielőtt mi létrejöttünk volna, és mielőtt bármi más létrejött volna a világegyetemben. És létezni fog akkor is, miután a három birodalom elpusztult. Csak erre az örök erőre támaszkodva gyakorolhatunk spirituálisan, hogy elérjük az örök létezés állapotát. A mulandó légzésre támaszkodva viszont csak a mulandó szintet érhetjük el.

A Surangama Szútrában Shakyamuni Buddha azt mondja, hogy a spirituális gyakorlás összes többi módszere csupán átmeneti, és nem örökké tartóak. Csak a Quan Yin Módszer a spirituális gyakorlás örök, végső, és leghelyesebb módszere. Egyet fogunk érteni vele, miután gyakoroltuk a Quan Yin Módszert.

A Bibliában azt említik a világmindenségről, hogy „Kezdetben volt az Ige (a Hang), és az Ige volt Isten és az Ige Istennel volt. Minden általa teremtetett, és nem volt semmi, ami nem általa teremtetett.” [János 1:1-4] A „Tao Te King” is ugyanerről beszél. Lao-ce azt mondta: „Az út, amiről beszélni lehet, az nem az állandó Út; a név, amit meg lehet nevezni, az nem az állandó Név. A Névtelen volt a Mennyország és a Föld kezdete; a megnevezett volt a számtalan lény anyja.” Amikor ez a „Név, amit nem lehet megnevezni” létrejött, akkor született meg a világegyetem, és minden dolog.

Az Upanishad, a leghíresebb hindu szentírás is ugyanezt említi. „Kezdetben volt az Ige.” Ez a hang létezett, amikor a teremtés elkezdődött. Amikor ez a hang létrejött, minden létrejött. Ez a hang Isten; ez a hang a Teremtés. Ők mind ugyanarról beszélnek, mert Shakyamuni Buddha, Lao-ce, a Biblia, a hinduizmus és az iszlám mind eleve ugyanazt a tanítást hirdették. A Quan Yin Módszer gyakorlása után megérthetjük a szentírásokat, amikor tanulmányozzuk azokat. Amikor elérjük a nagy megvilágosodást, tudni fogjuk, hogy tulajdonképpen minden szentírás ugyanarról beszél.

(Részlet „Az azonnali megvilágosodás kulcsa” című könyv kínai kiadásának 1. kötetéből, Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde, 99-109. old., 1998.)

Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.