Egy angliai beavatott társunk által
(eredetileg angolul)

Küzdelmem a szenvedélyes gondolataimmal egy felfedezőútra vitt engem, saját gyengeségeim világába. A szenvedély és az érzéki örömök iránti vágy kora gyermekkorom óta jellemem gyenge pontjai voltak.

Amikor először nősültem, kapcsolatom a feleségemmel nagyon spontán és természetes volt; olyanok voltunk, mint a gyerekek, élveztük a természetes és ártatlan szerelmet, ami áthatotta a köztünk lévő érzéki és szenvedélyes kapcsolatot, és azt tisztává és boldoggá tette.

Néhány évvel később videókazettán kaptam néhány pornófilmet. Ezek a vágy őrületébe kergették az elmémet. E filmeket figyelve idővel a kapcsolatom a feleségemmel megromlott, eltűnt belőle a szerető kedvesség. A szexuális tevékenység az intellektuális kielégülés és a frusztráció feloldása miatt végzett, puszta gyakorlattá silányodott.

Az érzékiség csapdájában és ellenőrzése alatt állva rendszeresen, naponta legalább egyszer néztem a filmeket. Egyik nap, mikor elmémben feltámadt a vágy, fellázadtam, és azt mondtam: “Nem, nem teszem meg!” Ekkor egy ellenállhatatlan impulzus arra kényszerített, hogy megnézzem a filmet. Olyan volt, mintha valami kívülről a testemet használná a film megtekintésére. Akkor úgy gondoltam, hogy ez furcsa.

Nem sokkal később megkaptam a beavatást Ching Hai Mestertől, és aznap, amint visszatértem a beavatásról, elégettem a pornófilmeket. Sziszegtek és köpködtek, amint egy fekete tócsává olvadtak, miközben csípős, mérgező füstöt bocsátottak ki. Arra gondoltam, hogy végül is megláttam a valódi természetüket.

Nagyjából egy évig gyakoroltam e probléma nélkül, amikor a szenvedély alkalmanként ismét feltámadt az elmémben. Ekkor némi erőfeszítéssel felidéztem egy jelenetet a filmekből, és szándékosan ellazultam, hogy “élvezzem” ezt az érzéki örömöt. Vagy néha, amikor láttam néhány játékkártyát vagy magazint pornóképekkel, felvettem őket, csak hogy lássam, ellenállóvá váltam-e már. De az elmémet elborította a kéjvágy. Azonban mindeközben éreztem, hogy kényszer hatása alatt állok, és valójában tudtam, hogy ez nem öröm, hanem méreg.

Észrevettem valamit a meditációs gyakorlásommal kapcsolatban. Mindig, amikor elértem benne egy stabil pontot, amikor minden sima és majdnem eseménytelen volt, akkor hagytam, hogy csapdába essek. Most tudom, hogy ez a fenséges állapot a fejlődés jele, és megelőz egy áttörést, egy mélyebb felismerést. Ha fenséges állapotban vagy, csak maradj ott!

Jellemhibám az Interneten keresztül ismét felütötte a fejét. Mindig, amikor a képeket néztem, a hónapok gondos gyakorlása által felépített szerető kedvesség egyszerűen elillant, és egy rusnya, kegyetlen, önző, negatív energia lépett a helyébe. Könnyen dühbe gurultam, bűntudatom volt, és elmémet elborította a szenvedély. Egy efféle eset után nemi életet akartam élni a feleségemmel, de ez mindkettőnket kifárasztotta, és elszívta a jó energiánkat. Néhány napra ingerlékenyek és dühösek lettünk. A meditáció majdnem mindig lehetetlen volt a pornóképekre összpontosító elmémmel, és szenvedélyes képzelődésekben ért véget. Mindig elaludtam, mintha valami megakadályozná, hogy a Quan Yint csináljam. Mikor végül legfelsőbb erőfeszítést kifejtve küzdöttem a fáradtság és a teher ellen és meditáltam, még mindig úgy tűnt, mintha valami lefelé húzná a karjaimat. Körülbelül egy hétbe telt ennek a külön tehernek az eltávolítása, de a belső lényem mégis elszennyeződött, és a finom energiatestem megsérült. A belső testem csak akkor válhatott újra kristálytisztává, amikor elmentem csoportos meditációra; a csoporton keresztül, a Mester áldó erejének segítségével.

Mikor legutóbb behódoltam a hibámnak, mentem, hogy csináljam a Quan Yint, és valahogy elájultam. Hirtelen úgy éreztem, hogy nagyon erősen korlátozva vagyok, mintha valami az ölemben ülne, és belém csimpaszkodna. Kezdetben arra gondoltam, hogy ez talán a fiam, aki szintén velem meditál. De ekkor ráeszméltem, hogy ő már lefeküdt, és a szobában én vagyok az egyetlen emberi lény. Mikor végül felismertem, hogy ez egyféle negatív energiájú lény, akkor rohanni és ordítani szerettem volna, de testem egyetlen izma sem mozdult. Ösztönösen, gondosan és szándékosan ismételtem a Szent Neveket, és a lény elillant. Nagy hálát éreztem a Mester ereje iránt, de ugyanakkor mély aggodalommal töltött el, hogy ilyen naív voltam, és a lelkemet ily módon sodortam veszélybe.

Sok kudarc után most tudom, hogy az érzékiség útján a vágy nem szűnik meg. Ez az út pontosan az ellenkező irányba visz minket, mint amerre menni szeretnénk. Befelé szeretnénk menni, hogy felfedezzük a mindenség legfennköltebb titkát, amelynek értékét fel sem foghatjuk. Amikor valakire rátámad egy negatív vágy, két választása van:

1) Elmerülhetünk benne. Sajnos ez olyan, mint amikor gödröt ásunk. Minél többet ásunk, annál mélyebb lesz a gödör. A szenvedély arra késztet, hogy félretegyünk minden szabályt, és az őrült vágy néhány pillanatára állatként viselkedjünk. Sőt mi több, ezt később hónapok értékes spirituális energiájával kell visszafizetnünk.

2) Csinálhatjuk a Quan Yint, a hangmeditációt, legalább két órán át, a megfelelő mértékű fénymeditációval az arányt fenntartva. Ez el fogja takarítani a negatív energiát.

Ma reggel nagyon jól érzem magam. Érzem a harmonikus légkört a házamban. Érzem a gyengéd szeretet hullámait, amelyek a lányom, a fiam, és a feleségem felől áramlanak. A belső lényem dalol, táncol, és boldog. Valójában tiszta vagyok. Azonnal ellenőrzök minden rossz gondolatot, ami megpróbál életre kelni az elmémben, és nem hagyom, hogy kifejlődjön.

Az új belső jelszavam a következő: “Ha hagyom, hogy ezt a csapdát elfogadjam, akkor soha nem fogok túllépni ezen a gyengeségen.” Ezt sok olyan helyzetre alkalmazom, ami nagyobb önuralmat igényel.