142. magazin, A Mester és a tanítványok között

A mennyei szeretet megnyilvánulásai

Egy bentlakó tanítvány által, Hsihu, Formosa

Egyik nap egy bentlakó tanítvány termoszból forró vizet öntött egy papírpohárba. A Mester látta, hogy mit csinál, és azonnal mondta neki, hogy két poharat használjon, nehogy megégesse a kezét. A bentlakó tanítvány gyorsan így válaszolt: “Nem, nem fogom!”, mintha a Mester valami feleslegeset mondott volna. Akkor a Mester ahelyett, hogy megsértődött volna, szeretettel fogott egy papírpoharat, és abba belecsúsztatta a másikat, ami akkor valóban nem tűnt olyan forrónak. Ez a hétköznapi cselekedet hosszú időn át megmelengette a bentlakó tanítvány szívét, aki erre az esetre emlékezve azt mondta, hogy tényleg nem tudjuk, hogyan vigyázzunk magunkra, nem beszélve arról, hogy a másoknak nyújtott segítségünk bizonyára nagyon durva.

Egy másik alkalommal a Mester teázás közben beszédet tartott. Hirtelen a videócsoport látta, hogy az egyik villanykörtéből füst tör elő, és a felelős bentlakó tanítvány odament, hogy megnézze. Amint az égő felé nyúlt, a Mester felkiáltott, mintha megégette volna magát, és arra emlékeztette a testvért, hogy húzzon kesztyűt. De megszokásból a testvér így válaszolt: “Nem lesz semmi bajom!” Akkor megfogta az égőt, és hála Istennek nem égette meg magát. A Mester egyáltalán nem érezte úgy, hogy Ő most lejáratta magát, és később megkérdezte a testvértől: “Tényleg nem volt túl meleg?”

Akiknek volt esélyük arra, hogy a Mester közelében legyenek, azok tudják, hogy a mások iránti szeretete és törődése mindenre kiterjed. Akikkel a Mester először törődik így, azok gyakran nem tudják, hogyan reagáljanak. Még a bentlakók is úgy gondolják – akik gyakran vannak az Ő közelében –, hogy felesleges ilyen sokat tennie, és néha még akadályozni is próbálják a szeretetteljes cselekedeteit. Ez talán azért van így, mert nem sűrűn találkozunk olyan emberrel, mint a Mester, akinek a feltétel nélküli szeretete olyan fokú, amilyet ritkán találunk meg még szülők és gyermekek, házastársak, vagy szerelmesek között is. Ezért ez számunkra elfogadhatatlan. Egyszerűen nem tudjuk, hogyan reagáljunk rá!

Néha megesik, hogy az emberek, miután részesülnek az Ő szerető és törődő áldásában, még kételkednek is a szándékaiban, ami teljes képtelenség. Ő egy felsőbbrendű lény a Szeretet birodalmából, maga a megtestesült Szeretet, aki nem ismeri azt, hogy elvegyen, mert a Szeretetadás a veleszületett természetének része.

Túl hosszú ideje vagyunk a fizikai világon, ezért az életben maradásért folyamatosan felfegyverezzük magunkat. Így valódi természetünk ellen cselekszünk, ami tökéletesség, gyengédség, és mentesség a ragaszkodástól és a félelemtől. Még büszkék is vagyunk erre a védekező magatartásra, elfeledve, hogy hogyan szerettük mi mindannyian egymást, amikor a Mennyországban voltunk. Egyszer a Mester azt mondta: “Az Aranykorban úgy járunk, mintha táncolnánk; úgy beszélünk, mintha énekelnénk. Úgy tekintünk egymásra, mintha szerelmesek lennénk. És ilyen az élet a Mennyországban.” (668. videószalag, eredetileg angolul, Durban, Dél-Afrika, 1999. november 26.) – Micsoda egy gyönyörű birodalom!

Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.