120. magazin, Történetek világa

A megvilágosodott Ching Hai Legfelsőbb Mester nagyra becsülése

Wild Grass által

Egyszer hallottam, amint a Mester megemlített egy könyvtárat, ami félórányi járásra volt a himalájai lakóhelyétől. Minden reggel készített magának egy egyszerű csomag hideg élelmet, és gyalog elment a könyvtárba. Amikor néha elgyengült a fáradtságtól, egy alkalmas helyen leterített egy ruhát az út mellett, és elővett egy kevés csapatit. (indiai lapos kenyér) Majd az út mentén vadon termő zöldségeket gyűjtött, megmosta őket olvadt hóval, megsózta, és maga mellé tette őket. Ez volt a Mester pazar lakomája – egy ízletes szendvics csapatiból, zöldségekből, és sóból. Frissen megolvasztott havat ivott szomjának csillapítására. Felette volt a fehér felhőpamacsokkal tarkított azúrkék ég, amitől a magasztos hegycsúcsok még kékebbnek látszottak, mint általában, a havas csúcsuk pedig még fehérebb volt. Alatta apró zöld csírácskák kandikáltak ki a földből, a növekedés esélyére várva. A távolból Istent dicsőítő őszinte énekhangok szűrődtek át a ritkás levegőn, amint zarándokok kapaszkodtak fel a hegyi utakon. Amikor a Mester a hálaadó énekeket dúdolta nekünk, édes hangja, mint az ezüst csengettyű, annyira elbódított minket, hogy nem tudtuk volna megmondani, vajon a Mennyben vagyunk-e, vagy a Földön.

A Mester a tanításai során gyakran mond történeteket és példabeszédeket. Az egyik ilyen történet egy Péter nevű orosz cárról szólt, aki egyszer polgári álruhában Európába ment, hogy kitanulja a hajóépítés mesterségét. Ott összeakadt orosz bűnözők egy csoportjával, akiket ő száműzött. Ezeknek az embereknek nem volt hazájuk és rokonaik, és az élet kemény volt. Péter cár összebarátkozott velük, velük dolgozott, és amikor befejezte a tanulmányait, hazatérés előtt megkérdezte tőlük: “Haza akartok-e menni?” “Persze, haza akarunk – válaszolták –, de a cár nem fogja hagyni, hogy visszatérjünk!” Péter cár akkor ezt mondta nekik: “Én a cár barátja vagyok. Minden rendben lesz, ha visszatértek velem.” Néhány száműzött nem hitt neki, és azt gondolta: “Ő csak egy olyan közönséges polgár, mint mi. Hogy érné el a cárnál, hogy megbocsásson nekünk?” Ezért úgy döntöttek, hogy maradnak. Mások így okoskodtak: “Ő jó ember. Miért csapna be minket?” Ezért visszatértek a hazájukba, és szabadok lettek.

Hasonló esetek történnek a nagy Mesterekkel minden korban. Nem jelenthetik ki, hogy ők Istenek, csak azt mondhatják, hogy ők Isten barátai, mert az érző lényeket elvakítják a mély előítéleteik és a tudatlanságuk. Meditáció közben egyszer egy spirituális gyakorló hölgy nagyon magas szintre jutott, és a Mesterét Istenként látta meg. Amikor felébredt a szamádiból, így panaszkodott a Mesterének: “Mindig ragaszkodtál ahhoz, hogy te csak egy nagyon közönséges, átlagos ember vagy. De amikor a Paradicsomba mentem, láttam, hogy te Isten vagy! Egyfolytában becsaptál engem.” A Mestere így válaszolt: “Nagyon sajnálom! De nem hittél volna nekem, még akkor sem, ha elmondtam volna neked!” Csak a szorgalmas meditáció révén ismerhetjük fel, hogy milyen nagyszerű egy Mester, mert ártalmas lehet a számára, ha nagyszerűsége az átlagemberek előtt feltárul

Indiában volt egy nagyon híres Mester, sok tanítvánnyal. Ennek eredményeként a többi, hitetlenkedő mester féltékenységének céltáblájává vált, akik gyakran okoztak neki gondot. Egyik nap egy indiai herceg elhunyt egy betegségben. A király az összes híres orvos segítségét kérte, de egyikük sem tudta életre kelteni a herceget. Néhány gonosz ember arról győzte meg a királyt, hogy kérje ennek a Megvilágosodott Mesternek a segítségét. A Mester ezt a kényszerítés ellenére finoman visszautasította.

“Azt mondod, hogy a te Istened a legmagasabb, és te kapcsolatban állsz Vele. Ha imádkozol Hozzá, bizonyára segíteni fog nekünk!” A Megvilágosodott Mesterek általában nem teszik közszemlére a varázserejüket, de ezt a Mestert meggyőzték, hogy adja be a derekát az emberek akarata előtt. “Jól van, megteszem, hiszen meg fogtok ölni, akár megteszem, akár nem!” Így szólt, majd Istenhez imádkozott: “Kérlek, könyörületes és szerető erőddel támaszd fel ezt a gyermeket!” De a fiú mozdulatlan maradt, és továbbra is arra kényszerítette Őt mindenki, hogy adjon bizonyságot a hatalmáról. Végül így szólt: “Rendben! Most megparancsolom neked, hogy ébredj fel.” És a hercegbe visszatért az élet. Azok az emberek őrjöngtek, és panaszkodtak a királynak: “Látod, hogy ő milyen pimasz. Isten ereje nem tudta megmenteni a herceget, de az ő parancsa mégis sikerrel járt. Azt akarja ezzel mutatni, hogy ő nagyobb Istennél. Ez istenkáromlás. Halállal kell lakolnia.” Kitartottak amellett, hogy a Mestert ki kell végezni, és az a borzalmas büntetés jutott neki, hogy a testét darabokra vágták.

Minden Megvilágosodott Mester nagy fájdalmat és megpróbáltatásokat áll ki. Súlyos helyzetek elé állítják, és nagy veszélynek teszik ki Magukat azzal, hogy idejönnek az érző lényeket megmenteni. Például Jézus Krisztust keresztre feszítették; Shakyamuni Buddhát hamisan vádolták, és kővel dobálták. Ezért olyan nehéz a számunkra, hogy rátaláljunk a Megvilágosodott Mesterekre, még akkor is, ha eljönnek erre a világra, mert az érző lények érdekében védelmezniük kell Önmagukat. Amint ezt felismerjük, csak még hálásabbak lehetünk a mi Mesterünknek, hogy bátran vállalja a nagy megpróbáltatásokat, és elviseli a nehéz munkát az érző lények tanításának érdekében. Így esélyt ad nekünk arra, hogy kövessük Őt, és tanuljunk Tőle.

Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.