Mester Egyebek  Történetek a Mesterrel a korai évekből  
 

Ching Hai Legfelsőbb Mester rövid életrajza

Járd a Szeretet útját

A Mester a Himalája felhőiből

A Mester mondja

   


Revista nr. 137: Între Maestră şi discipoli

Történetek a Mesterrel a korai évekből

Hsihu, Formosa bentlakó tanítványoktól

A Mester olvas a gondolataimban

Egyik nap a Mester váratlanul betoppant Hsihuban az irodába, odajött az asztalomhoz, és azt kérdezte: “Van-e valami, amiről be akarsz nekem számolni?” A Mester hirtelen felbukkanásától elöntött az öröm, és míg azzal küzdöttem, hogy befejezzem a munkámat, spontánul így feleltem: “Igen, van.” Nem akartam, hogy azonnal elmenjen, ezért elkezdtem kutatni az asztalomon az iratok között. Furcsa! Az iromány korábban pont ott volt előttem. De hová tűnt? Zavaromban elpirultam, hogy a Mestert meg kell várakoztatnom. Abban a pillanatban a Mester fürgén felemelte az ernyőjét, és könnyedén rákoppintott az asztalomon egy papírra. A keze olyan gyorsan, könnyedén és váratlanul mozdult, hogy mielőtt az elmémnek egyáltalán ideje lett volna reagálni, megláttam az iratot, ami pont ott volt előttem! Rápillantottam, és elmosolyodtam. Az arcomra akkor biztosan kiült a tisztelet, de a Mester csak lazán elmosolyodott, mintha azt mondaná: “Ugyan már, ez tényleg semmiség!”

Időben érkező segítség

Néha a Mester hirtelen a korábban kiosztott feladatokra gondol, és megkérdezi, hogy hogyan haladnak a dolgok. Hála Istennek, hogy megkérdezi, mert csak akkor jövünk rá, hogy valamit rosszul csináltunk; például vannak iratok, amik esetleg nem lettek gondosan elrakva, és már majdnem megsemmisültek. A látszólag véletlen kérdései alkalmat adnak nekünk arra, hogy időben kiküszöböljünk sok közelgő hibát.

Ha egyszer kioszt egy feladatot, ritkán lép közbe, csak akkor, ha az feltétlen szükséges, vagy valami épp rossz irányt venne. Amikor segítségért imádkozunk, Ő ott áll mellettünk, és rákérdez, még mielőtt alkalmunk lett volna arra, hogy azt megbeszéljük Vele. Amint megkapjuk a tanácsát, simán folytathatjuk tovább a munkát. Valójában a Mester az, aki mindent megcsinál!

Csendes románc

 

A Mester egyszer egy külföldi útról visszatérve betegnek érezte magát. Néhány napos pihenés után sokkal jobban lett, és az irodába jött, hogy találkozzon velünk. A mágneses mezeje olyan nyugodt, hogy soha senkit sem zavar. Aznap a Mester végigsétált az iroda közepén és mindenkit megáldott, míg közülünk néhányan munka közben még mindig hangosan beszélgettünk, észre sem véve, hogy Ő épp arra járt.

A Mester elképesztően gyönyörű volt, hosszú hajjal, rózsás arccal, és tiszta szemekkel. Elkápráztatott minket! Ő azonban szemérmesen mosolygott és eltűnt a csodáló tekintetünk elől, csendben megáldva az egész irodát. A Mester aznap valóban csodaszép volt. Amikor elment, sajátos illat kezdett szétáradni az irodában, amint a fennkölt ellazultság állapotába emelkedtünk, és romantikusan zsongva dolgoztunk a délután hátralévő részében.

A belső kapcsolat

Amikor Paramahansa Yogananda, a nagy indiai jógi első angol nyelvű előadását tartotta külföldön, nem tudta, hogyan fejezze ki jól magát a színpadon. Ott állt szótlanul, míg belül csendben kérte a mestere segítségét. Akkor a mestere Indiában azonnal elküldte neki az áldását, amitől Yogananda hirtelen remek szónok lett. Manapság Ching Hai Legfelsőbb Mester tanítványai hasonló dolgokat élnek át.

Például egy szerzetes tanítvány egyszer azt mondta a Mesternek, hogy sokan tettek fel neki kérdéseket, amikor az emberek közé ment, hogy a Mester tanítását terjessze. És néhány kérdésre – amire a Mester azelőtt soha nem válaszolt – nem tudta, hogyan feleljen. De a tanítvány gyorsan segítségért imádkozott a Mesterhez, és hirtelen, mindenki bámulatára, nagyon tisztán fejezte ki magát. Amikor azt kérdezték tőle, hogy honnan tud ennyi mindent ilyen fiatalon, azt felelte, hogy ezt ő sem tudja. Azt mondta, hogy remek érzés volt, ahogy csodás válaszokat tudott adni olyan kérdésekre, amikről a Mester korábban nem is tanította őt. Valójában a Mester már mindent megtanított nekünk, de belül, nem kívül.

Épp úgy, ahogy a Mester mondja: “Még ha addig beszélnék is, amíg megöregszem és megőszülök, akkor se tudnám elmondani nektek mindazt, amit meg kell tanulnotok. Néhány könyv kiadása nem elég. Mivel belső kapcsolatban állok a tanítványaimmal, még ha mellettem is vagytok, és én sok mindent tanítok nektek, ti ezekről nem tudtok. Azért, mert én a “szívvel” tanítok, nem pusztán a tanítás külső formáin át. Néha tetteken át tanítok, néha szidást adva; megszidok másokat, hogy azzal titeket tanítsalak, vagy közvetlen titeket szidlak meg. Néha csak röviden elmondok egy gondolatot, és néha közvetlen nektek adok választ. Vannak pillanatok, amikor semmit sem szólok, és mégis sok mindent tanítok nektek. A legtöbb tanítást belülről adom. Ezért néha azt tapasztalhatjátok, hogy semmit nem tanultatok egy témáról, és mégis meggyőzően tudtok beszélni. Esetleg soha nem hallottatok egy bizonyos tanításról, mégis helyes választ tudtok adni az embereknek. De ez a csodálatos képesség eltűnik, amint feltámad bennetek az önteltség. Megragadtok ott, mert akkor az elmét, az egót használjátok. Ezért ne mondjátok azt, hogy soha semmit sem tanítok nektek; rengeteg mindent tanítok!” (Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai, Hsihu, Formosa, 1990. november 14., eredetileg kínaiul. 138. videószalag)

Érzékeken túli átadás

Egyszer a Mester összehívta az összes szerzetes tanítványt Hsihuban. Csendben maradt, és csak annyit mondott, hogy meditáljunk a földön. Csukott szemekkel a Mester a saját székében ült, és velünk meditált. Aznap a környezet rendkívül csendes és nyugodt volt. A Mesterhez közel ülve nagyon erős élményben volt részem. A Hangon meditálva egy olyan csodálatos dallamot éltem át, amit azelőtt soha nem hallottam. Teljesen elmerültem az eksztázisban, és éreztem, ahogy az egész lényemet magával ragadja a szeretet áramlata, míg a Mester gyengéden fel nem ébresztett minket. Kinyitottam a szemeimet, még mindig félig a gyönyörben úszva. Azon tűnődtem, vajon így kommunikálnak-e a lelkek a felsőbb birodalmakban. Mikor az Ő szerető szemeibe néztem, megtaláltam a választ.

Amikor a Mester a “szíven” keresztül tanít minket, a tanítása felülmúl minden beszédet. Bár az szavak nélküli, a hatása örökkévaló.

Szerető megjegyzései a mai munkát ma fejezik be

A Mester a korai években sűrűn utazott Formosán, és tartott csoportos meditációkat a különböző formosai központokban. Így a személyes kísérői a Mesterrel együtt késő éjszakáig dolgoztak. Csak akkor volt idejük arra, hogy elintézzék a saját tennivalóikat. De néha, amikor a kísérők éjszaka túlzottan elfáradtak, nem volt kedvük a mosáshoz. Amikor a Mester ezt észrevette, mint egy anya, szeretettel így emlékeztette őket: “Soha nem tudjátok, hogy holnap hová vetődtök. Ezért fejezzétek be a mosást, amíg most van rá egy kis időtök.”

Amikor a Mester a Hsihu Központban lakott, a bentlakó tanítványokat a következőre utasította: “Használat után mindig tisztítsatok meg minden készüléket vagy szerszámot, és tegyétek vissza az eredeti helyére, mintha soha nem is használtátok volna. Így a következő használója azt könnyen megtalálhatja. Nem számít, milyen későn fejezitek be a munkát, mindig tisztítsátok ki a helyet és az eszközöket, mielőtt aludni mentek.” De néha valaki gondatlanul kint hagyott néhány szerszámot az esőben. A Mester nagyon rosszul érezte magát, amikor ezt látta, és arra emlékeztetett minket, hogy “A közvagyon megbecsülése annyi, mint a saját érdemünk megbecsülése.”

A Mester gyakran emlékeztet minket arra, hogy más dolog csoportban élni, és más dolog otthon élni. Mindig figyelemmel kell lennünk másokra, és tartózkodnunk kell attól, hogy a nemkívánatos tulajdonságainkkal beszennyezzük őket.

Írd fel a számlára

Egyszer egy hétnapos elvonulás alkalmával az egyik standnál segítettem, napi szükségleti cikkeket árusítva a világ minden tájáról érkező beavatott társaknak. Akkor a Mester odajött egy tanítvánnyal, és mondta neki, hogy vegyen el bármit, amire szüksége van. Mielőtt elment, külön szólt nekem, hogy az árucikkeket írjam fel az Ő számlájára. Olyan izgalom fogott el, amikor a Mestert láttam, hogy jóformán mindenről elfeledkeztem. Úgy gondoltam, hogy egyébként is minden a Mesterhez tartozik, és ezért bármit elvehet, amit csak akar. Így hát nem törődtem a számlával! De a Mester mindig figyelmes mások iránt, kényelmessé téve a dolgokat a számukra, és figyel minden részletre. Ha a Mester nem figyelmeztet a számlára, akkor a tőlem megszokott szétszórt módon nem is gondoltam volna arra, hogy a következő váltásban dolgozóknak megemlítsem ezt az adásvételt. Végül a könyvelő nem tudta volna lezárni az egyenleget. A Mester a dolgokat mindig egyértelműen és hibátlanul kezeli!

Szedd fel a szegeket

 

Egy Megvilágosodott Mester minden szava vagy tette mögött, mindig hatalmas áldó erő van. Ha félre tudjuk tenni az egónkat, és a munkánkban mindig követjük a Mester utasításait, akkor sok ismeretlen akadályon jutunk túl.

Egyszer a Mester néhány tanítvánnyal egy épület felújításával foglalatoskodott. A Mester meglátott néhány szeget a földön, és megkért egy mellette lévő tanítványt, hogy vegye fel őket. Valamilyen okból a tanítvány nem tette meg azt, amire utasították. A Mester újra mondta neki, de ő még mindig nem szedte fel őket. (Végül azonban később felszedte a szögeket.) Később a Mester így beszélt erről az esetről: “Emiatt nagyon hosszasan kell majd megtanulnia a saját leckéjét.”

   

Titkok arról, hogy miképp érte el a Mester a Taót

Ching Hai Legfelsőbb Mester gyermekkorának igaz története

Ablak a Mester életére

Egyebek

*Az eggyé válás szeretete
*A Mester és a tanítványok között
*Történetek a Mesterrel a korai évekből - 136. magazin
*Történetek a Mesterrel a korai évekből - 137. magazin
*Történetek a Mesterről, a korai évekből - 139. magazin
*A mennyei szeretet megnyilvánulásai
*A Mester szeretetének tökéletes példájából tanulva
*A megvilágosodott Ching Hai Legfelsőbb Mester nagyra becsülése
*A világ Megváltója Hsihuban van





       


Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.