139. magazin, Történetek világa

Történetek a Mesterről, a korai évekből

Juan Li-yu beavatott testvér által, Taipei, Formoza

Egy Szent szíve és cselekedetei

A korai években, mielőtt a Mester elkezdett volna nyilvános előadásokat tartani, Ő és néhány tanítvány egy ideig egy elhagyott családi házban lakott Hsintienben, Taipei külvárosában. A családi ház bérleti díja nagyon alacsony volt, és egy alapos takarítás után csoport meditációs központtá alakult át.

Egyik nap az emeleten beszélgettem a Mesterrel, míg néhányan a földszinten arra készültek, hogy beavatást kapjanak a Quan Yin Módszerbe. Mikor minden készen állt, a kísérő hívta a Mestert, hogy menjen le a beavatásra. A Mester akkor így szólt hozzám: “Amit a leginkább nem szeretek, az beavatást adni másoknak. De ha csak azt csináljuk, amit szeretünk, akkor nem különbözünk az átlagemberektől.” Ezek az időt álló szavak azóta mély nyomot hagytak a szívemben. Több mint tíz éve folytonosan arra tanítom magam: “Nemcsak azt kellene tennünk, amit szeretünk. Meg kellene tennünk azonnal bármit, ami másoknak hasznos, és amit a helyzet felmérése után megfelelőnek tartunk.”

Ahogy idővel a Mester tanítványai megszaporodtak, a családi házat fokozatosan kinőttük. Ezért, hogy helyet biztosítson a beavatott társaknak az elvonulások során, a Mester felújított egy elhagyott műhelyt a ház alatti lejtőn, habár a ház és a szomszédos műhely bérleti szerződése hamarosan lejárt. Miközben a felújítási munkákban segédkeztem, azon tűnődtem, hogy “Hamarosan kiköltözünk. Miért pocsékolunk mégis időt, munkát és pénzt erre?” A Mester azonnal észrevette a kételyeket a szívemben, és így mormogott magában: “Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy miért újítom fel még mindig a műhelyt, a kiköltözés előestéjén. Mivel nincs elég hely az elvonulásra, ezért több helyet kell csinálnunk! Mit számít az, hogy később mások fogják élvezni azt, amit építünk?”

A Mester szavai sokkoló csapásként hatottak rám, amitől teljesen felébredtem. Ez a különbség egy Szent és egy átlagember szíve között! A Szentek szívükben teljesen tiszták, csak a jelen pillanatban élnek, és azt teszik, ami az adott helyzetben helyes. Hiányzik belőlük az átlagember bonyolult és megkülönböztető gondolkodása. Ahogy a Gyémánt Szútra mondja: “Ne ragaszkodj, és engedd a szívedet szabadon!” A Mester mindennapi élete, szavai és tettei a legbecsesebb szentírás, ami felmérhetetlen segítséget ad nekünk, tanítványoknak!

A helyzet iróniája, hogy a műhely felújítása után egy tanítvány sem akart ott lakni, mert a hely a bentlakáshoz túl egyszerű és kezdetleges volt. Végül azonban a Mester költözött be az épületbe, és átadta a tanítványoknak a családi házban lévő szobáját.

Akkoriban anyagi gondok miatt a Mester nem engedhette meg magának, hogy autója legyen. Ezért minden hétfőn és szerdán végig le kellett mennie a hegyről, és busszal elmennie az egyik beavatott testvér házába Taipei Wanhua kerületébe, ahol kötetlen beszélgetéseket tartott. De a Mester kísérője volt az, aki nem bírta a fáradozást, és állandóan panaszkodott. Akkor a Mester így vigasztalta őt: “A közönséges embereket a napi munkájuk köti le. Az jól van úgy, ha kicsit tovább fáradozunk.”

Egyszer, útban visszafelé az egyik ilyen beszélgetésről, a Mester megpillantott az út szélén egy eldobott fatáblát. Felvette, visszavitte a szállására, és alaposan megtisztította. Azután két padot tett alá, és ebédlőasztalt hozott létre belőle!

Amikor a Mesternek volt rá ideje, varrt, és párnákat készített nekünk. Alkalmanként a Mester főzött is nekünk, és soha nem hordta fenn az orrát csak azért, mert Ő a mi Mesterünk. Ha még vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy a Mester haszon és hírnév miatt fogad el tanítványokat, akkor ők valóban tévednek!

Egy lódarázs háromszor körberepüli a Mestert

Egyik délután, a tanítványok egy csoportja a munka közben pihenőt tartva a Mester házának udvarán csevegett. Hirtelen megláttunk egy lódarazsat, amint megragadott egy pókot. Mindent megpróbáltunk, hogy elhessegessük, de sehogy sem sikerült. Ezt a zűrzavart látva kijött a Mester, hogy megnézze, mi történik. Miután észrevette, hogy mi folyik, így szólt a lódarázshoz: “Még ha karmikus kötelék fűz hozzá, akkor is meg kellene kímélned!” Csodálatos módon úgy tűnt, hogy a lódarázs megérti a Mester szavait, és azonnal eleresztette a pókot. A rovar azután háromszor körberepülte a Mestert, mielőtt tovaszállt volna. A régi korok buddhista szentírásai szerint a Megvilágosodott Mester háromszori körbe repülése egy nagyon tiszteletteljes üdvözlést jelent. Valóban hihetetlen, hogy még egy lódarázs is képes így felismerni az élő Megvilágosodott Mester!

Copyright © Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezete
Minden jog fenntartva.